2018. február 10., szombat

Szép, új világ

Naponta több órát töltök el azzal, hogy nyomtatványokat töltögetek ki, azt a megfelelő elektronikus felületre próbálom feltölteni, elküldeni, illetve a nekem elektronikusan  több helyre, többféle formátumban érkező többféle iratokat megpróbálom levadászni a különböző felületekről, azt kicsomagolom, elmentem, kinyomtatom az iratomba az erről szóló igazolásokat  majd ezután a  maradék időben és éjszaka próbálok érdemi munkát végezni.
 
Sírva könyörgöm, hogy egyfajta rendszer legyen, egyfajta felület, ahonnan minden elérhető, ahol minden intézhető, cégbíróságos, polgári peren kívüli, fizetési meghagyásos, polgári peres, végrehajtási, büntető, nyomozati, ügyészi, bírósági szakban, közigazgatási minden, minden, MINDEN ügy! Tessék már EGY valakit megbízni ezzel, aki mondjuk ért is a jogi munkához, olyat, meg aki meghallgatja, a felhasználókat, hogy mit szeretnének, hogy működjön, akikkel hosszasan kiteszteltetik a rendszert, próbaüzemben, bírság fenyegetettség nélkül. Olyan rendszert, ahonnan nem kell különféle hülye nyomtatványokat mellékelni, vagy ha kellenek a hülye OBH-s nyomtatványok, akkor az ne ennyiféle legyen, elég legyen a nyomtatványon megjelölni,hogy ez milyen irat, hogy ügyfelek és ügyvédek adatai úgy legyenek feltüntetve, hogy az elég legyen az új Pp szerint is, ne kelljen az ötven pontba szedett elutasítási indok miatt a keresetlevélben újra leírni mindent, könyörgöm emberek, térjenek már észre a bíróságok a hivatalok, kinek jó ez, hogy mostmár formailag is így összezavarták az amúgy érdemben is zavaros helyzetet. A jogszabályi dömpingről nem is beszéltünk még!
Kérem vissza az írógépemet, az indigókkal, átütő papírokkal!

Szép új világról álmodom...

Ha öt éves lennék, toporzékolnék is egy kicsit.
Ja, akkor nem lennék ügyvéd!
Úgy is jó...

2017. november 29., szerda

Most jöttem Amerikából 3.

Nem ez volt a legfőbb látványosság, de annyira sajátos, amennyire csak lehet.
Nos a mellékhelyiség, lánykori nevén WC, ott restroom.(pihenőszoba) nálunk a családban csak könyvtárként emlegetett helyiség.
Szóval nálunk ismert  a kétféle öblítéses rendszer, lényegét tekintve egyik se különbözik igazán a másiktól. Hát nem úgy az amerikai!
Bemégy egy WC-be és meglepődve látod, hogy a WC csésze félig van vízzel.  Hmm... aggályaid vannak, hogy azonnal alsó mosást is kapsz, de meglepő, hogy nem. (nem úgy, mint az itthon használatos alsó-hátsó kifolyású wc. csészékénél



Nem értettem, hogy mire jó, hogy ott áll benne a víz, aztán rájöttem, hogy amikor belekerül amit oda szánunk, akkor azt azonnal víz alá kerül,  ellepi a víz, és csiribí-csiribá semmiféle szag nem kerül be a levegőbe. Aztán amikor  megnyomod a tartályon a gombot, akkor először ez a víz, a benne lévő anyaggal eltűnik a lyukon,  beszippantja a lyuk, majd feltöltődik a csésze újból a megfelelő mennyiségű vízzel. Nincs felülről rázúduló víz, csapódó, fekáliával telített, mindent beborító vízpermet.
És nincs wc-kefe, nem kell kefézni a fajanszot, mert nincs rajta olyan nyom, amit le kéne sikálni.

Hmmm, ezek tudnak valamit...
Milyen jó lenne ilyen nálunk is, az ablaktalan, lakás legbelső zugába elhelyezett wécéinkbe!


2017. november 25., szombat

Most jöttem Amerikából...2

Nagyon furcsa volt látni, hogy szinte minden étkező helyen, ahova betérünk enni, - természetesen egy sem Michelin csillagos étterem volt, de jó részük tisztes, helyiek által bőven látogatott hely, ahol kiváló barbecue-kat készítettek és szolgáltak fel, nem volt ritka, hogy műanyag tányért és műanyag evőeszközt adtak, a kolás pohár - mit pohár, nálunk ez a méret már kancsónak számít- mind-mind eldobható műanyag.
Minden boltban  kilószámra adják kezedbe a műanyag zacskókat, amibe belepakolják amit vásárolsz, és ami már eleve műanyag zacskókba van csomagolva. A tucat dobozos coca-cola, a szőlő, a péksütemény. Minden.

Mennyi műanyagszemetet termelhet ez kontinensnyi ország?

2017. november 18., szombat

Most jöttem Amerikából... 1.

Hogy milyen? Nagy.  Sokan vannak. Sokfélék. Nagy átlagban gondtalan jólétben élnek. Biztonságban.
De ezt mindenki tudja, nem erről akarok mesélni.

A gyógyszereket szabadpolcos rendszerben árulják szupermarketekben. Bemégy a bevásárlókosaraddal és leveszed a polcról, amiről úgy gondolod, hogy éppen az aktuális bajodra kell. Például a megfázás elleni szerek tízmétereken keresztül, négy sorban, jobbról is balról is. Minden márkájú, minden gyártmányú, minden hatóanyagú. Nagynevű, unásig hirdetett készítmények, egymás után szépen sorban, kisebb nagyobb kiszerelésben, árukban érvényesítve a hirdetési díjakat, meg a színes feltűnő csomagolóanyag árát majd a sor végén egyszerű csomagolásban maga a kidozírozott hatóanyag. Ráírva például, hogy: Ibuprofen  600 mg 180 capsula.

Ha nem akarsz az autódból kiszállni, akkor úgy, mint itthon a Mc Donald's-nál, odagördülsz a megrendelőablakhoz, bemondod mit kérsz,  kifizeted, zacskóba teszik, kiadják. Mehetsz.

Hja kérem, ez Amerika...

2017. február 12., vasárnap

Mama

Tegnap volt egy éve, hogy eltemettük...

Mennyivel könnyebb lenne nektek, ha már én nem lennék- mondogatta. Mi meg győzködtük, hogy ne is gondoljon ilyenre, és soroltuk, hogy melyik gyerekkel milyen  történések vannak, mit kell megoldani, elintézni... Aztán belátta, hogy vele, aki egyedül boldogul, jól van, és  nem igényel mást, minthogy naponta benézzen hozzá valaki, vagy átmenjen, amikor a felső polcról szeretne valamit levenni- akinek mindőnk közül a legstabilabb az anyagi helyzete és egyedül képes élni - tényleg nincs semmi gond. Amikor végül menni akartál, elkísértelek ameddig lehet, aztán elengedtelek.

Azóta hányszor jutott eszembe, hogy óh, ezt majd anyukával megbeszélem,  vagy megkérdezem tőle este,  amikor majd telefonon beszélünk, vagy na, majd hogy fog csodálkozni, ha ezt elmesélem neki... és csak percek múlva jut eszembe, hogy nem fog telefonálni, nem tudom neki elmesélni.

Mama, ha tudnád mennyire hiányzol, hogy a két kezemmel kaparnálak ki, ha ezen múlna, csakhogy itt legyél!
Ez nem igazságos így...
Hatvan évig mindig itt voltál nekem.

Már nincs annyi időm, hogy hozzászokjam a hiányodhoz


2017. január 21., szombat

Emlékvillanás

Hallgatom Jókai Annát ahogy Paor Lillával beszélget...
Azt mondja, hogy amikor tanított, akkor azt szerette, hogy odaállva az osztály elé érezte, hogy szeretik, mert egy tanár is szeretetre vágyik, és olyan jó dolog volt, hogy amikor tanított, akkor pedagógusnapon mindig ő kapta a legtöbb virágot, otthon mindig tele volt vele kád.

A pedagógusnapi virágról bevillant egy emlék.

Talán második gimnazisták lehettünk, boldog 16 évesek, amikor egy igen fiatal orosz tanárt kaptunk. A gimnáziumban, ahová jártunk, zömében középkorú vagy idősebb emberek tanítottak, pár fiatal volt csak, akik azonnal komoly formát vettek fel, mihelyst tanítani kezdtek,  de a mi orosz tanárunk a fiatalok közül is kitűnt, hiszen Levi's farmerban járt, és óh jajj, zsebes farmer cipője volt. A cipő külső részén volt egy patentos zseb. A tanár úr pár évvel volt nálunk idősebb, de megmaradt lobogó lelkű diáknak, amit mi éreztünk is. Szerettük az óráit, mert nagyon más volt az addigi tapasztalásunk szerinti óráknál.

No, miután nem tudtuk eldönteni, hogy ki  is adja át neki az osztályból a pedagógus -napi virágcsokrot -értsd jól, ki kapja tőle a virágért járó puszit- eldöntöttük, hogy ez már pedig úgy lesz, hogy mindenki kap egy szál virágot, és szépen sorban felállva egyenként adjuk neki át a virágot...

Mi jó bulinak gondoltuk, de amikor az első szál virág után, amit megilletődve vett át (gondolom ez volt neki az első pedagógusnapja, amikor őt ünnepelték) észrevette, hogy jön a következő diák, meg az azt követő, meg az azt követő, egészen a harmincadik gyerekig, akkor könnybe lábadt a szeme, és igen suttogó hangon tudta csak elmondani az utolsó szál virág átvétele után, hogy nagyon köszöni, de nem is gondolta volna, hogy ennyire kedveljük őt...
Pedig de, ennyire kedveltük!

2016. december 29., csütörtök

Divatos szólamok

Azért ez nem teljesen így van ám, ahogy ezt a 'jajjdeokosvagyokmajdénmegmondomatutit' Kata írja. elolvastam, de kár volt azért az öt percért is amit rááldoztam. A kedves hölgy alapkiindulása a hibás. Merthogy a kedves blogoló nagy családban élő nagymamája, aki hajnalban kelt és kiszolgálta a családot meg a háztájit pár más női családtaggal közösen, - mást nem kellett, hogy csináljon. Ez volt a főfoglalkozása. De a világháborúk- amikor generációnyi férfiak estek ki a munkából meg az életből- a korábbi szerepeket újraosztotta. A nőknek kellett menni a gyárba nekik kellett helytállni mindenhol- ahova nem jutott férfi. Ezek a nők aztán már úgy nevelték saját lányaikat is, hogy helyt tudjanak állni, hogy lehetnek ők is valakik, hogy tanuljanak, hogy bármi- ami csak akar, lehet és legyen belőle. A nők egyenjogúsodtak- és kivívták egyenjogúságukat mindenhol. És miután egyenjogúak lettünk joggal várjuk el a velünk egyenjogúaktól, hogy mindenhol legyünk csak egyenjogúak. A tűzhely mellett a konyhában, a mosógép mellett és a porszívóra sincs ám ráírva, hogy csak nők használhatják. Gyereke sem csak a nőnek születik, nemcsak neki van kilenc hónapja felkészülni az elkövetkező kialvatlan évekre, hanem a férfinak is. Ám én ezzel csak azt akarom mondani, hogy a férfiakat is fel kell készíteni az egyenjogúságra - gyermekként arra nevelni őket. Hogy végre beláthassa mindenki, hogy a háztartás vezetés, a család ellátása egy soha véget nem érő, nem befejezhető munka- amit már nem lehet csak a nőre hárítani. Mert ha ez az áthárítás megvan, akkor a társadalom szemérmesen csak annyit mond, hogy a férfi családjáért dolgozik éjjel-nappal (gyengébbek kedvéért: soha nincs otthon, mert ott a gyerek, gyereke, akiktől egy perc nyugalom sincs) amikor meg a nő panaszkodik, hogy mindent neki egyedül és tényleg fizikálisan_egyedül_ kell csinálni,- akkor ő hisztis... mert hol van már az a nagycsalád, ahol nagymama, dédmama, húgok és nővérek meg sógornők állnak segítségként rendelkezésére a frissen született gyerek meg anyja mellett. Vagy te hallottál mostanában barátnőid körében arról, hogy szülés után hat hétig az anya gyerekágyat fekszik- azaz hat hétig nem kel fel, nem dolgozik sem a háztartásban, sem a gyerek körül- mert a szervezetének regenerálódni kell és őt meg a gyereket a nagycsalád látja el felváltva, etetik, gondozzák a gyereket, ellátják a háztartást. Mert már én sem találkoztam ilyennel amikor nekem gyerekem született a klinikáról öt nap után hazamentünk és ..... és ottmaradtam kettesben az újszülöttel. És persze nem volt időm hisztizni! :D