2018. december 9., vasárnap

A semmi öröme

Olyan felemelő érzés, amikor kezedben tartasz egy papírt, amin nincs semmi.

Semmi kóros.


2018. november 25., vasárnap

Telik az a rohadt idő

Az ember életkorának előrehaladtával egyebek között az is a baj, hogy egyre több olyan telefonszám van a telefonjában, amiket már hiába tárcsázna, már nincs aki a másik oldalon felvegye.
Egyre gyakrabban fordul elő, hogy régi ismerősei vagy  egykori szerelme halálhírével szembesül az ember, hónapokkal később, véletlenül,  akivel halogatta a telefonbeszélgetést,  pedig álmodott róla, és napokig azon volt, hogy felhívja és megkérdezi, hogy mi van vele, mert már évek óta nem beszéltek.
És ez már így is marad...
Aztán visszagondolva, most rájön, hogy akkoriban álmodott róla.
Eljött elbúcsúzni ...


Isten hozzád D'Artagnan.


2018. november 24., szombat

Mackónadrágos ünnepek

Nézem az amerikai filmeket, és olyan nagyon irigylem tőlük, hogy tudnak ünnepelni. Meg tudják adni a módját, hogy emlékezetes, felemelő és méltó módon fejezzék ki, hogy a másik mennyire fontos, milyen tiszteletet érdemlő, és mennyire büszkék rá, milyen jó, hogy ünnepelni lehet.
Tőlünk a fene nagy egyenlősdi, meg az általános egyenlő szegénység elvette ezt - is...

Emlékszem, amikor leérettségizetem és mentem haza nagy boldogan, hogy igen, igen, érett vagyok, mekkora nagy dolog ez - de hétköznap lévén apám, anyám dolgozott, csak  nagyanyám volt otthon, mint mindig, és ő főzte az ebédet akkor még mindannyiunknak, és persze én vártam, hogy azért valami ünnepi ebéd vár, amikor berobbantam a kiskonyhába ünneplőbe öltözve, hogy nagymama leérettségiztem- és ő lebbencslevest főzött ebédre és után második fogásként volt két keményre főtt tojás.


Másik emlékezetes eset, amikor leszakvizsgáztam, ezzel befejeztem a tanulmányaimat és ügyvédi gyakorlatra jogosító végzettségem lett, utaztam haza Szegedre és este amikor megérkeztem az volt megbeszélve, hogy a Vakegér klubban találkozunk, és én mentem boldogan, megkönnyebbülten, büszkén a jól végzett munka örömével, és látom, hogy nagy tábla van a bejáratnél, hogy elnézést kérnek, de zártkörű rendezvény van és én már elkezdtem örülni, hogy óh de remek, bulit szerveztek a tiszteletemre, és amikor berobbantam az ajtón egy csomó vadidegen öregembert láttam bent, mert kiderült, hogy nyugdíjas találkozót szerveztek arra az estére. A pultnál persze vártak rám, hogy már sajnos nem tudott hogy értesíteni (a vezetékes telefon is ritkaság számba ment, mobil telefon meg még nem is létezett), hogy ne ide jöjjek, ezért aztán itt várt meg engem, hogy menjünk valahová, ahová akarom...

Innentől kezdve én vettem kezembe az ünnepségek szervezését, hogy minden rendben menjen és mindenki megkapja a méltó ünneplését, születésnapján, névnapján, hogy legyen szép, ünnepélyes a karácsony, a húsvét, hogy ne csak úgy elteljen mackó-napdrágban.

Aztán a hatvanadik születésnapomra a barátnőm egy meglepetés ünnepséget szervezett nekem - és végre felhőtlenül örülhettem egy nekem szervezett szép, emlékezet napnak, ahová összeszedte a szívemnek kedves embereket- akiket ő addig nem is igen ismert. Nagyon- nagyon jó érzés volt!

2018. augusztus 5., vasárnap

Retro

Azért az is jelent valamit, hogy csak régi dolgokról beszélgettünk, arról egyre kevesebb szó esik, hogy miket tervezünk.


2018. augusztus 4., szombat

Költői kérdés


Miért kell hatvanon túl lenni ahhoz, hogy az ember rájöjjön, hogy minden döntésének, sőt minden időben meg nem hozott döntésnek is messzire mutató hatásai vannak.
Hogy vannak olyan hatások, amik csak negyven évvel később manifesztálódnak.

És ezt miért nem mondta nekem senki?

2018. február 10., szombat

Szép, új világ

Naponta több órát töltök el azzal, hogy nyomtatványokat töltögetek ki, azt a megfelelő elektronikus felületre próbálom feltölteni, elküldeni, illetve a nekem elektronikusan  több helyre, többféle formátumban érkező többféle iratokat megpróbálom levadászni a különböző felületekről, azt kicsomagolom, elmentem, kinyomtatom az iratomba az erről szóló igazolásokat  majd ezután a  maradék időben és éjszaka próbálok érdemi munkát végezni.
 
Sírva könyörgöm, hogy egyfajta rendszer legyen, egyfajta felület, ahonnan minden elérhető, ahol minden intézhető, cégbíróságos, polgári peren kívüli, fizetési meghagyásos, polgári peres, végrehajtási, büntető, nyomozati, ügyészi, bírósági szakban, közigazgatási minden, minden, MINDEN ügy! Tessék már EGY valakit megbízni ezzel, aki mondjuk ért is a jogi munkához, olyat, meg aki meghallgatja, a felhasználókat, hogy mit szeretnének, hogy működjön, akikkel hosszasan kiteszteltetik a rendszert, próbaüzemben, bírság fenyegetettség nélkül. Olyan rendszert, ahonnan nem kell különféle hülye nyomtatványokat mellékelni, vagy ha kellenek a hülye OBH-s nyomtatványok, akkor az ne ennyiféle legyen, elég legyen a nyomtatványon megjelölni,hogy ez milyen irat, hogy ügyfelek és ügyvédek adatai úgy legyenek feltüntetve, hogy az elég legyen az új Pp szerint is, ne kelljen az ötven pontba szedett elutasítási indok miatt a keresetlevélben újra leírni mindent, könyörgöm emberek, térjenek már észre a bíróságok a hivatalok, kinek jó ez, hogy mostmár formailag is így összezavarták az amúgy érdemben is zavaros helyzetet. A jogszabályi dömpingről nem is beszéltünk még!
Kérem vissza az írógépemet, az indigókkal, átütő papírokkal!

Szép új világról álmodom...

Ha öt éves lennék, toporzékolnék is egy kicsit.
Ja, akkor nem lennék ügyvéd!
Úgy is jó...

2017. november 29., szerda

Most jöttem Amerikából 3.

Nem ez volt a legfőbb látványosság, de annyira sajátos, amennyire csak lehet.
Nos a mellékhelyiség, lánykori nevén WC, ott restroom.(pihenőszoba) nálunk a családban csak könyvtárként emlegetett helyiség.
Szóval nálunk ismert  a kétféle öblítéses rendszer, lényegét tekintve egyik se különbözik igazán a másiktól. Hát nem úgy az amerikai!
Bemégy egy WC-be és meglepődve látod, hogy a WC csésze félig van vízzel.  Hmm... aggályaid vannak, hogy azonnal alsó mosást is kapsz, de meglepő, hogy nem. (nem úgy, mint az itthon használatos alsó-hátsó kifolyású wc. csészékénél



Nem értettem, hogy mire jó, hogy ott áll benne a víz, aztán rájöttem, hogy amikor belekerül amit oda szánunk, akkor azt azonnal víz alá kerül,  ellepi a víz, és csiribí-csiribá semmiféle szag nem kerül be a levegőbe. Aztán amikor  megnyomod a tartályon a gombot, akkor először ez a víz, a benne lévő anyaggal eltűnik a lyukon,  beszippantja a lyuk, majd feltöltődik a csésze újból a megfelelő mennyiségű vízzel. Nincs felülről rázúduló víz, csapódó, fekáliával telített, mindent beborító vízpermet.
És nincs wc-kefe, nem kell kefézni a fajanszot, mert nincs rajta olyan nyom, amit le kéne sikálni.

Hmmm, ezek tudnak valamit...
Milyen jó lenne ilyen nálunk is, az ablaktalan, lakás legbelső zugába elhelyezett wécéinkbe!