A papírzsebkendő mindent felszív. És tegnap úgy bevertem a fejem a nyitott konyhaszekrény ajtóba, ami éppen szemmagasság fölött kezdődik, és mint a jó ló csak annyit látok, ami addig a szintig látszik. És persze a szekrény ajtó rányílik az ajtóra, és az ajtó feletti fal meg is tartja. Én meg lendületből mentem neki. Akkorát szólt a beton falon, mint egy ágyú. Azt hittem hanyatt esek, de nem. Épp a haj vonal fölött kapta el a szekrényajtó alsó széle. Fáj.
Ja, hogy nem is azért törölgetem a szemem...
És ha most meghal itt a mások felborult vitorlásának mentése közben, kikapcsolom a tévét.
18:33 PS: ezentúl csak olyan filmet fogok megnézni amire előre jelzik, hogy a happy end.
2009. november 21., szombat
2009. november 19., csütörtök
Otthonszülés
Én nem értek egyet az otthonszülést elítélő hivatalos állásponttal.
Különösen nem dr. Geréb Ágnes szülész- nőgyógyász orvos meghurcolásával.
Az lehet, hogy eltiltották a foglalkozásának gyakorlásától, de a megszerzett tudását, és szakmai rutinját nem vehették el tőle.
A szülés előtt álló nők saját maguk, minden kényszertől és külső befolyástól mentesen döntöttek úgy, hogy nem kórházban hozzák világra gyermeküket. Az ő igényük hívta életre a születésházakat, illetőleg ők maradtak otthon saját lakásukban. Megfelelő gondossággal szereztek a szüléshez egy szülészorvos szakképzettségű segítséget. Az meg, hogy az élet magában hordozza a meghalás veszélyét, benne van a pakliban. Arról miért nem hallunk soha se egy hírt, se statisztikai számsort, se azt, hogy melyik kórházban, mikor miért született halva egy gyermek, vagy halt meg szülés után?
Ott miért nem vonják felelősségre a kedves doktor urakat, meg szülésznőket?
Amikor én születtem, akkor se kórházban folyt a szülés. Erre volt minden településnek Szülőotthona. ( Így lehetett megoldani azt is, hogy kisvárosokban is születhettek emberek nemcsak megyeszékhelyeken a kórházakban) A szülést alapvetően a szülésznők, a bábák vezényelték, szükség esetére volt ott a szülészorvos.
Sőt a születés maga nem betegség. Egy természetes folyamat.
És hadd legyen már mindenkinek saját döntése, hogy hol akar szülni! Aki egészséges, és várhatóan minden komplikáció nélkül tud szülni, és otthon akar szülni, hát tegye.
A döntés hadd legyen az övé.
De ő viselje a felelősséget is.
És ne szóljon bele az állam olyan dolgokba, ami az állampolgár legbelsőbb saját ügye.
És arra hivatkoznak, hogy nincs szabályozva az otthon szülés?
Hát kinek kéne szabályozni? Ki van mulasztásban? Hát akkor tessék szabályozni! De ésszel.
De miért is kell mindent szabályozni?
Különösen nem dr. Geréb Ágnes szülész- nőgyógyász orvos meghurcolásával.
Az lehet, hogy eltiltották a foglalkozásának gyakorlásától, de a megszerzett tudását, és szakmai rutinját nem vehették el tőle.
A szülés előtt álló nők saját maguk, minden kényszertől és külső befolyástól mentesen döntöttek úgy, hogy nem kórházban hozzák világra gyermeküket. Az ő igényük hívta életre a születésházakat, illetőleg ők maradtak otthon saját lakásukban. Megfelelő gondossággal szereztek a szüléshez egy szülészorvos szakképzettségű segítséget. Az meg, hogy az élet magában hordozza a meghalás veszélyét, benne van a pakliban. Arról miért nem hallunk soha se egy hírt, se statisztikai számsort, se azt, hogy melyik kórházban, mikor miért született halva egy gyermek, vagy halt meg szülés után?
Ott miért nem vonják felelősségre a kedves doktor urakat, meg szülésznőket?
Amikor én születtem, akkor se kórházban folyt a szülés. Erre volt minden településnek Szülőotthona. ( Így lehetett megoldani azt is, hogy kisvárosokban is születhettek emberek nemcsak megyeszékhelyeken a kórházakban) A szülést alapvetően a szülésznők, a bábák vezényelték, szükség esetére volt ott a szülészorvos.
Sőt a születés maga nem betegség. Egy természetes folyamat.
És hadd legyen már mindenkinek saját döntése, hogy hol akar szülni! Aki egészséges, és várhatóan minden komplikáció nélkül tud szülni, és otthon akar szülni, hát tegye.
A döntés hadd legyen az övé.
De ő viselje a felelősséget is.
És ne szóljon bele az állam olyan dolgokba, ami az állampolgár legbelsőbb saját ügye.
És arra hivatkoznak, hogy nincs szabályozva az otthon szülés?
Hát kinek kéne szabályozni? Ki van mulasztásban? Hát akkor tessék szabályozni! De ésszel.
De miért is kell mindent szabályozni?
2009. november 17., kedd
Haj-haj...
Általában három - négy évente új fodrászt keresek. A mostanit még csak alig egy éve "hordom", és ez négy -öthetente jelent egy hajvágást.
A múlt héten fodrásznál voltam.
A fodrászt kértem, hogy találjon ki valami új frizurát, mert amit eddig hordtam, meguntam, és az utóbbi hetek párás-esős időjárásának köszönhetően úgy nézett ki a fejem, mint óvodás koromban. Össze-vissza göndörödött, semmi formája, szóval besokalltam.
A fodrász hümmögött, jobbra fésült, balra fésült, beletúrt, és aztán előkapta az ollóját és csitt-csatt vágott nekem egy új hajat. Fent rövid, oldalt- hátul felnyírta, ott meg még rövidebb. Kopasznyakú lettem.
És fázik a nyakam.
Miért van az, hogy ha egy fodrász ollót kap a kezébe, csak szuper-rövid hajat képes vágni?
A múlt héten fodrásznál voltam.
A fodrászt kértem, hogy találjon ki valami új frizurát, mert amit eddig hordtam, meguntam, és az utóbbi hetek párás-esős időjárásának köszönhetően úgy nézett ki a fejem, mint óvodás koromban. Össze-vissza göndörödött, semmi formája, szóval besokalltam.
A fodrász hümmögött, jobbra fésült, balra fésült, beletúrt, és aztán előkapta az ollóját és csitt-csatt vágott nekem egy új hajat. Fent rövid, oldalt- hátul felnyírta, ott meg még rövidebb. Kopasznyakú lettem.
És fázik a nyakam.
Miért van az, hogy ha egy fodrász ollót kap a kezébe, csak szuper-rövid hajat képes vágni?
2009. november 13., péntek
Morfondírozás 2
Az a nagy büdös igazság, hogy írkálhattam volna én akármilyen összeszedett és brilliáns beadványt, ha az apja nem találkozik a kocsmában az egyébként, az egyetemről általam is ismert, megfelelő emberrel...
Talán nekem se egyetemre, hanem kocsmába kellett volna járnom?
Vagy legalább mostanság járni.
Ehh, sose késő elkezdeni.
Megyek is iszom egy pohár bort, a kocsmázók egészségére!
Talán nekem se egyetemre, hanem kocsmába kellett volna járnom?
Vagy legalább mostanság járni.
Ehh, sose késő elkezdeni.
Megyek is iszom egy pohár bort, a kocsmázók egészségére!
2009. november 11., szerda
Bírósági rémtörténetek 9
Abban az ügyben, amiben törvénykezési szünet időpontjára kitűzött ítélethirdetési időpont eredménytelenül telt el, végülis szeptember 30.-án ítéletet hirdetett a bíróság. Mivel hosszú és bonyolult lett az ítélet, kértük, hogy hirdetés után mondja el még egyszer a bíró, hogy fel tudjuk jegyezni az ítéletet, de erre azt mondta, hogy ne fáradjunk vele, a rendelkező részt írásba foglalta, és szivesen ad belőle egy-egy másolatot a peres feleknek. Így is történt. Az ítélet maga egy zagyvaság, össze van benne keverve a fel és alperes, hogy ki kinek mit és milyen címen kell megfizessen.
Na ettől kezdve vártuk az ítélet indokolt példányát is, hogy fellebbezést nyújthassunk be ellene.
Vártunk, vártunk, reklamáltunk, és végülis 40 nappal később november 9.-én kézbesítette a posta az ítélet indokolt példányát.
Egy bökkenő van csak a dologban, hogy a 40 nappal kézbesített ítélet rendelkező része nem azonos a 40 nappal előbb kihirdetettel.
Na nem az eltévesztett perbeli pozíciók lettek kijavítva, mert változatlanul fel van itt-ott cserélve a fel és alperes megnevezése, hanem az összegeket javította ki, a fizetendő perköltség összegét csökkentette kétharmaddal. És az elsőn ott van a bíró aláírása, a másodikon pedig a kidamány hiteléül a jegyzőjének aláírása, és mindkettőn a bírósági pecsét.
És ez az az eset, amikor a bíró hoz egy szar ítéletet és azt még ráadásul később meg is hamisítja...
Na ettől kezdve vártuk az ítélet indokolt példányát is, hogy fellebbezést nyújthassunk be ellene.
Vártunk, vártunk, reklamáltunk, és végülis 40 nappal később november 9.-én kézbesítette a posta az ítélet indokolt példányát.
Egy bökkenő van csak a dologban, hogy a 40 nappal kézbesített ítélet rendelkező része nem azonos a 40 nappal előbb kihirdetettel.
Na nem az eltévesztett perbeli pozíciók lettek kijavítva, mert változatlanul fel van itt-ott cserélve a fel és alperes megnevezése, hanem az összegeket javította ki, a fizetendő perköltség összegét csökkentette kétharmaddal. És az elsőn ott van a bíró aláírása, a másodikon pedig a kidamány hiteléül a jegyzőjének aláírása, és mindkettőn a bírósági pecsét.
És ez az az eset, amikor a bíró hoz egy szar ítéletet és azt még ráadásul később meg is hamisítja...
2009. november 9., hétfő
19901109
Ma lett egy híján húsz.
Büszke vagyok rá.
Az anyukám mondogatja már vagy tizenöt éve; meglásd kislányom, ez a gyerek a jég hátán is megél majd, olyan ügyes.
Nincs olyan közel s távol, amit meg ne tudna csinálni, javítani, szerelni, valahonnan mindenről tudja, hogy hogyan működik, mit kell vele csinálni, hogy jó legyen, igazi ezermester férfi lesz belőle. Nem esik kétségbe ha meg kell szerelni egy mosogatógépet, ha ki kell vágni néhány fát, ha le kell fóliázni egy tetejét vesztett házat, ha helikopterről kell egy szál kötélen leereszkedni valakiért a víz felszínére, ha sérültet kell menteni egy rommá tört autóból, ha a jégcsarnok tetejére kell felmászni egy szál létrán...
Az iskolában sose verhettem a mellem fél téglával, kiválósága okán.
Nem érdekelte. De ami érdekelte, azt viszont kiváló eredménnyel sajátította el.
gy aztán mostanra szerzett egy 40 órás alapfokú tűzoltó képesítést, egy személygépkocsi vezetői jogosítványt, egy teherautó vezetői jogosítványt, egy alap- és egy haladó búvárminősítést, szerzett egy munkavégzésre jogosító alpintechnikai képesítést.
Versenyeket nyert kajakozásban, kerékpározásban, korcsolyázik, búvárkodik, tud sielni, és vitorlázni.
Szabadidejében önkéntes tűzoltó.
És tűzoltó akar lenni.
19 évvel ezelőtt ezen a napon lettem kétgyermekes anya.
És ez azóta is permanensen tart.
Utóirat 1: Kisfiam! Még egy kicsike kis érettségit... ha szabadna kérnem!
Utóirat 2: Isten éltessen sokáig, erőben-egészségben, boldogságban!
Büszke vagyok rá.
Az anyukám mondogatja már vagy tizenöt éve; meglásd kislányom, ez a gyerek a jég hátán is megél majd, olyan ügyes.
Nincs olyan közel s távol, amit meg ne tudna csinálni, javítani, szerelni, valahonnan mindenről tudja, hogy hogyan működik, mit kell vele csinálni, hogy jó legyen, igazi ezermester férfi lesz belőle. Nem esik kétségbe ha meg kell szerelni egy mosogatógépet, ha ki kell vágni néhány fát, ha le kell fóliázni egy tetejét vesztett házat, ha helikopterről kell egy szál kötélen leereszkedni valakiért a víz felszínére, ha sérültet kell menteni egy rommá tört autóból, ha a jégcsarnok tetejére kell felmászni egy szál létrán...
Az iskolában sose verhettem a mellem fél téglával, kiválósága okán.
Nem érdekelte. De ami érdekelte, azt viszont kiváló eredménnyel sajátította el.
gy aztán mostanra szerzett egy 40 órás alapfokú tűzoltó képesítést, egy személygépkocsi vezetői jogosítványt, egy teherautó vezetői jogosítványt, egy alap- és egy haladó búvárminősítést, szerzett egy munkavégzésre jogosító alpintechnikai képesítést.
Versenyeket nyert kajakozásban, kerékpározásban, korcsolyázik, búvárkodik, tud sielni, és vitorlázni.
Szabadidejében önkéntes tűzoltó.
És tűzoltó akar lenni.
19 évvel ezelőtt ezen a napon lettem kétgyermekes anya.
És ez azóta is permanensen tart.
Utóirat 1: Kisfiam! Még egy kicsike kis érettségit... ha szabadna kérnem!
Utóirat 2: Isten éltessen sokáig, erőben-egészségben, boldogságban!
2009. november 7., szombat
Aquamarina
A Szent Flórián étterem bezárt. A honlapja még létezőként tünteti fel, talán mert a tulajdonosnak nem is jutott eszébe, hogy ott is fel kéne tüntetni, hogy bezártak... Sajnáltuk,mert jő hely volt, szerettük. De kellett egy jó hely a DC díjkiosztójának. Aztán Commandante megtalálta a megoldást: ha már búvárfotós díjkiosztót szervez, akkor legyen az csak egy hajón.
Aquamarina Szálloda és Rendezvényhajó volt a böcsületes neve a tegnap esti DC fotósverseny díjkiosztójának helyet adó étteremnek.
Az étterem nem hagyott kívánnivalót maga után. Maga a hajó szinte új volt, az 1903-ban épített hajó fejújítása láthatóan jól sikerült. Szépen lett megcsinálva, kellemes az étterme, jó a konyhája, és még a pincér is megetette a tőle telhetőt.
Voltunk vagy húszan, meg a hajószálloda néhány vendége, és egy, szolgálatban lévő pincér ellátott mindannyiunkat. Igyekezett ugyan nagyon, de nem jól szervezte a saját munkáját. (De ezzel csak saját magának generált több munkát, minket nem zavart, mert frissen-fürgén jött ment, udavarias és figyelmes volt.)
Az italok fogytával mindenki szinte külön-külön kérte a következőt, és a főúrnak nem jutott eszébe gyorsan végigkérdezni az asztaltársaságot, hogy kiknek mit hozhat még. De ennyi, amit fel tudok róni neki, mert az ételekkel nem volt gond, ki mit kért azt meg is kapta, viszonylag gyorsan, és ami a legfőbb, frissen, forrón, szépen tálalva, ízlésesen, és főleg ízletesen.
Mindenki elégedett volt, az előételekkel, főételekkel és desszertekkel is. Italok terén nem nagyon tettünk kárt a "nullás lisztben", mindneki autóval jött, volt aki Pécsről, volt aki Miskolcról. Szóval fogyott a Sió baracklé, meg az ásványvíz...
Elégedettségünket mi sem jelzi jobban, mint az, hogy vasárnap délre ide foglaltunk egy Dunára néző sarokasztalt, egy 19. születésnap megünneplésére.
Megállapodtunk a pincérrel, hogy viszem a torát, meg - tekintettel az ünneplő közönség életkorára, meg az autóval való közlekedésre- az alkoholmentes Törley pezsgőt.
A tortát már megrendeltem a Czinieltől, a pezsgőt behűtöttem.
Aquamarina Szálloda és Rendezvényhajó volt a böcsületes neve a tegnap esti DC fotósverseny díjkiosztójának helyet adó étteremnek.
Az étterem nem hagyott kívánnivalót maga után. Maga a hajó szinte új volt, az 1903-ban épített hajó fejújítása láthatóan jól sikerült. Szépen lett megcsinálva, kellemes az étterme, jó a konyhája, és még a pincér is megetette a tőle telhetőt.
Voltunk vagy húszan, meg a hajószálloda néhány vendége, és egy, szolgálatban lévő pincér ellátott mindannyiunkat. Igyekezett ugyan nagyon, de nem jól szervezte a saját munkáját. (De ezzel csak saját magának generált több munkát, minket nem zavart, mert frissen-fürgén jött ment, udavarias és figyelmes volt.)
Az italok fogytával mindenki szinte külön-külön kérte a következőt, és a főúrnak nem jutott eszébe gyorsan végigkérdezni az asztaltársaságot, hogy kiknek mit hozhat még. De ennyi, amit fel tudok róni neki, mert az ételekkel nem volt gond, ki mit kért azt meg is kapta, viszonylag gyorsan, és ami a legfőbb, frissen, forrón, szépen tálalva, ízlésesen, és főleg ízletesen.
Mindenki elégedett volt, az előételekkel, főételekkel és desszertekkel is. Italok terén nem nagyon tettünk kárt a "nullás lisztben", mindneki autóval jött, volt aki Pécsről, volt aki Miskolcról. Szóval fogyott a Sió baracklé, meg az ásványvíz...
Elégedettségünket mi sem jelzi jobban, mint az, hogy vasárnap délre ide foglaltunk egy Dunára néző sarokasztalt, egy 19. születésnap megünneplésére.
Megállapodtunk a pincérrel, hogy viszem a torát, meg - tekintettel az ünneplő közönség életkorára, meg az autóval való közlekedésre- az alkoholmentes Törley pezsgőt.
A tortát már megrendeltem a Czinieltől, a pezsgőt behűtöttem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
