2018. augusztus 5., vasárnap

Retro

Azért az is jelent valamit, hogy csak régi dolgokról beszélgettünk, arról egyre kevesebb szó esik, hogy miket tervezünk.


2018. augusztus 4., szombat

Költői kérdés


Miért kell hatvanon túl lenni ahhoz, hogy az ember rájöjjön, hogy minden döntésének, sőt minden időben meg nem hozott döntésnek is messzire mutató hatásai vannak.
Hogy vannak olyan hatások, amik csak negyven évvel később manifesztálódnak.

És ezt miért nem mondta nekem senki?

2018. február 10., szombat

Szép, új világ

Naponta több órát töltök el azzal, hogy nyomtatványokat töltögetek ki, azt a megfelelő elektronikus felületre próbálom feltölteni, elküldeni, illetve a nekem elektronikusan  több helyre, többféle formátumban érkező többféle iratokat megpróbálom levadászni a különböző felületekről, azt kicsomagolom, elmentem, kinyomtatom az iratomba az erről szóló igazolásokat  majd ezután a  maradék időben és éjszaka próbálok érdemi munkát végezni.
 
Sírva könyörgöm, hogy egyfajta rendszer legyen, egyfajta felület, ahonnan minden elérhető, ahol minden intézhető, cégbíróságos, polgári peren kívüli, fizetési meghagyásos, polgári peres, végrehajtási, büntető, nyomozati, ügyészi, bírósági szakban, közigazgatási minden, minden, MINDEN ügy! Tessék már EGY valakit megbízni ezzel, aki mondjuk ért is a jogi munkához, olyat, meg aki meghallgatja, a felhasználókat, hogy mit szeretnének, hogy működjön, akikkel hosszasan kiteszteltetik a rendszert, próbaüzemben, bírság fenyegetettség nélkül. Olyan rendszert, ahonnan nem kell különféle hülye nyomtatványokat mellékelni, vagy ha kellenek a hülye OBH-s nyomtatványok, akkor az ne ennyiféle legyen, elég legyen a nyomtatványon megjelölni,hogy ez milyen irat, hogy ügyfelek és ügyvédek adatai úgy legyenek feltüntetve, hogy az elég legyen az új Pp szerint is, ne kelljen az ötven pontba szedett elutasítási indok miatt a keresetlevélben újra leírni mindent, könyörgöm emberek, térjenek már észre a bíróságok a hivatalok, kinek jó ez, hogy mostmár formailag is így összezavarták az amúgy érdemben is zavaros helyzetet. A jogszabályi dömpingről nem is beszéltünk még!
Kérem vissza az írógépemet, az indigókkal, átütő papírokkal!

Szép új világról álmodom...

Ha öt éves lennék, toporzékolnék is egy kicsit.
Ja, akkor nem lennék ügyvéd!
Úgy is jó...

2017. november 29., szerda

Most jöttem Amerikából 3.

Nem ez volt a legfőbb látványosság, de annyira sajátos, amennyire csak lehet.
Nos a mellékhelyiség, lánykori nevén WC, ott restroom.(pihenőszoba) nálunk a családban csak könyvtárként emlegetett helyiség.
Szóval nálunk ismert  a kétféle öblítéses rendszer, lényegét tekintve egyik se különbözik igazán a másiktól. Hát nem úgy az amerikai!
Bemégy egy WC-be és meglepődve látod, hogy a WC csésze félig van vízzel.  Hmm... aggályaid vannak, hogy azonnal alsó mosást is kapsz, de meglepő, hogy nem. (nem úgy, mint az itthon használatos alsó-hátsó kifolyású wc. csészékénél



Nem értettem, hogy mire jó, hogy ott áll benne a víz, aztán rájöttem, hogy amikor belekerül amit oda szánunk, akkor azt azonnal víz alá kerül,  ellepi a víz, és csiribí-csiribá semmiféle szag nem kerül be a levegőbe. Aztán amikor  megnyomod a tartályon a gombot, akkor először ez a víz, a benne lévő anyaggal eltűnik a lyukon,  beszippantja a lyuk, majd feltöltődik a csésze újból a megfelelő mennyiségű vízzel. Nincs felülről rázúduló víz, csapódó, fekáliával telített, mindent beborító vízpermet.
És nincs wc-kefe, nem kell kefézni a fajanszot, mert nincs rajta olyan nyom, amit le kéne sikálni.

Hmmm, ezek tudnak valamit...
Milyen jó lenne ilyen nálunk is, az ablaktalan, lakás legbelső zugába elhelyezett wécéinkbe!


2017. november 25., szombat

Most jöttem Amerikából...2

Nagyon furcsa volt látni, hogy szinte minden étkező helyen, ahova betérünk enni, - természetesen egy sem Michelin csillagos étterem volt, de jó részük tisztes, helyiek által bőven látogatott hely, ahol kiváló barbecue-kat készítettek és szolgáltak fel, nem volt ritka, hogy műanyag tányért és műanyag evőeszközt adtak, a kolás pohár - mit pohár, nálunk ez a méret már kancsónak számít- mind-mind eldobható műanyag.
Minden boltban  kilószámra adják kezedbe a műanyag zacskókat, amibe belepakolják amit vásárolsz, és ami már eleve műanyag zacskókba van csomagolva. A tucat dobozos coca-cola, a szőlő, a péksütemény. Minden.

Mennyi műanyagszemetet termelhet ez kontinensnyi ország?

2017. november 18., szombat

Most jöttem Amerikából... 1.

Hogy milyen? Nagy.  Sokan vannak. Sokfélék. Nagy átlagban gondtalan jólétben élnek. Biztonságban.
De ezt mindenki tudja, nem erről akarok mesélni.

A gyógyszereket szabadpolcos rendszerben árulják szupermarketekben. Bemégy a bevásárlókosaraddal és leveszed a polcról, amiről úgy gondolod, hogy éppen az aktuális bajodra kell. Például a megfázás elleni szerek tízmétereken keresztül, négy sorban, jobbról is balról is. Minden márkájú, minden gyártmányú, minden hatóanyagú. Nagynevű, unásig hirdetett készítmények, egymás után szépen sorban, kisebb nagyobb kiszerelésben, árukban érvényesítve a hirdetési díjakat, meg a színes feltűnő csomagolóanyag árát majd a sor végén egyszerű csomagolásban maga a kidozírozott hatóanyag. Ráírva például, hogy: Ibuprofen  600 mg 180 capsula.

Ha nem akarsz az autódból kiszállni, akkor úgy, mint itthon a Mc Donald's-nál, odagördülsz a megrendelőablakhoz, bemondod mit kérsz,  kifizeted, zacskóba teszik, kiadják. Mehetsz.

Hja kérem, ez Amerika...

2017. február 12., vasárnap

Mama

Tegnap volt egy éve, hogy eltemettük...

Mennyivel könnyebb lenne nektek, ha már én nem lennék- mondogatta. Mi meg győzködtük, hogy ne is gondoljon ilyenre, és soroltuk, hogy melyik gyerekkel milyen  történések vannak, mit kell megoldani, elintézni... Aztán belátta, hogy vele, aki egyedül boldogul, jól van, és  nem igényel mást, minthogy naponta benézzen hozzá valaki, vagy átmenjen, amikor a felső polcról szeretne valamit levenni- akinek mindőnk közül a legstabilabb az anyagi helyzete és egyedül képes élni - tényleg nincs semmi gond. Amikor végül menni akartál, elkísértelek ameddig lehet, aztán elengedtelek.

Azóta hányszor jutott eszembe, hogy óh, ezt majd anyukával megbeszélem,  vagy megkérdezem tőle este,  amikor majd telefonon beszélünk, vagy na, majd hogy fog csodálkozni, ha ezt elmesélem neki... és csak percek múlva jut eszembe, hogy nem fog telefonálni, nem tudom neki elmesélni.

Mama, ha tudnád mennyire hiányzol, hogy a két kezemmel kaparnálak ki, ha ezen múlna, csakhogy itt legyél!
Ez nem igazságos így...
Hatvan évig mindig itt voltál nekem.

Már nincs annyi időm, hogy hozzászokjam a hiányodhoz