2018. november 24., szombat

Mackónadrágos ünnepek

Nézem az amerikai filmeket, és olyan nagyon irigylem tőlük, hogy tudnak ünnepelni. Meg tudják adni a módját, hogy emlékezetes, felemelő és méltó módon fejezzék ki, hogy a másik mennyire fontos, milyen tiszteletet érdemlő, és mennyire büszkék rá, milyen jó, hogy ünnepelni lehet.
Tőlünk a fene nagy egyenlősdi, meg az általános egyenlő szegénység elvette ezt - is...

Emlékszem, amikor leérettségizetem és mentem haza nagy boldogan, hogy igen, igen, érett vagyok, mekkora nagy dolog ez - de hétköznap lévén apám, anyám dolgozott, csak  nagyanyám volt otthon, mint mindig, és ő főzte az ebédet akkor még mindannyiunknak, és persze én vártam, hogy azért valami ünnepi ebéd vár, amikor berobbantam a kiskonyhába ünneplőbe öltözve, hogy nagymama leérettségiztem- és ő lebbencslevest főzött ebédre és után második fogásként volt két keményre főtt tojás.


Másik emlékezetes eset, amikor leszakvizsgáztam, ezzel befejeztem a tanulmányaimat és ügyvédi gyakorlatra jogosító végzettségem lett, utaztam haza Szegedre és este amikor megérkeztem az volt megbeszélve, hogy a Vakegér klubban találkozunk, és én mentem boldogan, megkönnyebbülten, büszkén a jól végzett munka örömével, és látom, hogy nagy tábla van a bejáratnél, hogy elnézést kérnek, de zártkörű rendezvény van és én már elkezdtem örülni, hogy óh de remek, bulit szerveztek a tiszteletemre, és amikor berobbantam az ajtón egy csomó vadidegen öregembert láttam bent, mert kiderült, hogy nyugdíjas találkozót szerveztek arra az estére. A pultnál persze vártak rám, hogy már sajnos nem tudott hogy értesíteni (a vezetékes telefon is ritkaság számba ment, mobil telefon meg még nem is létezett), hogy ne ide jöjjek, ezért aztán itt várt meg engem, hogy menjünk valahová, ahová akarom...

Innentől kezdve én vettem kezembe az ünnepségek szervezését, hogy minden rendben menjen és mindenki megkapja a méltó ünneplését, születésnapján, névnapján, hogy legyen szép, ünnepélyes a karácsony, a húsvét, hogy ne csak úgy elteljen mackó-napdrágban.

Aztán a hatvanadik születésnapomra a barátnőm egy meglepetés ünnepséget szervezett nekem - és végre felhőtlenül örülhettem egy nekem szervezett szép, emlékezet napnak, ahová összeszedte a szívemnek kedves embereket- akiket ő addig nem is igen ismert. Nagyon- nagyon jó érzés volt!

Nincsenek megjegyzések: