Lehet, hogy már nyugdíjas vagyok?

Tegnap, szombaton munkanap volt. Így hát csak kicsit csodálkoztam, hogy hivatalból keresnek telefonon, de a csodálkozásom akkor nőtt csak meg igazán, amikor kiderült a Nyufigtól keresett egy kedves hölgy, azt mondta, hogy küld nekem egy üres emailt és válaszoljak neki, a válaszban meg csak annyi legyen benne, hogy nem június 13-től, hanem 2019. június 14-től kérem a nyugdíjazásomat. Szegénynek kétszer el kellett mondani és elmagyarázni, mire képbe kerültem, hogy vagy két hónappal ezelőtt adtam be egy kérelmet, hogy mivel június 13-án letelik az a 40. év amit munkában töltöttem és akként is számolnak el, hát én bizony elmennék nyugdíjba.

A lányom azonnal felhívta a figyelmemet, hogy akkor szeptembertől minden reggel korán kell kelnem, és iskolakezdés előtt folyamatosan tömegközlekednem kell, ha egy mód van rá, szép nagy banyatankkal - lökdösődve az iskolások között, mert egy nyuggertől ez elvárás. Ehhez ha kell kölcsönadja az ezüst színű nagy gurulós bevásárlótáskáját, ha véletlen nekem nem lenne.
Sajnálatomat fejeztem ki, hogy erre nem fog sor kerülni, mert ezért ingyen még nem utazhatok, és csak úgy saját költségre nem fogom az iskolás nemzedék életét keseríteni, majd ha elmúltam 65 és ingyen utazhatok...

Meg egyébként se érek rá, mert dolgoznom kell, mert meg kell élni valamiből. Még szerencse, hogy egyéni vállalkozóként ezt korlátozás nélkül megtehetem.

Élethosszig tartó munka. (vagy hogy is, nem!  Élethosszig való tanulás volt talán a jelmondat, de annak nincs semmi valóság alapja.)