Anyám halálára

Január 21-én volt három éve, hogy meghalt.
Ültem az ágy mellett, fogtam a kezét, elkísértem ameddig lehetett - aztán elengedtem.

Egész vasárnap sokat gondoltam rá, megsirattam megint, még mindig, örökké...

Éjjel zaklatottan aludtam és amikor  felébredtem, még élénken élt bennem az álom: otthon voltam a régi házunkban, éjszaka volt, anyámmal egy szobában aludtunk és amikor álmomban felébredtem, és szépen csendesen mentem ki a szobából a fürdőszobába, anyám megszólalt: nem alszom, kislányom, menj csak nyugodtan, gyújts villanyt is, meg ne üsd magad- és amikor mentem el a heverője mellett,  megsimogatott, és megfogta, megszorította a kezem.
Olyan valóságos, olyan  jó volt az érintése.
Én meg mondtam,  vigyázok majd Anyuka...

Két óra húsz perc volt.  Három éve akkor halt meg...