Összeköltözésünk egy éve alatt lássuk mi minden történr?
Nem lettem bíró. No, ezt igazán nem bánom, ismerve az eltelt hónapok alatti kormányzati és bírói hivatali méltatlan intézkedéseket és döntéseket, ami alól sem a köztársasági elnök sem a bírói hivatal sem az adott törvényszéki elnökök nem kivételek. Maradtam szabad, független ámde a piaci viszonyoknak kiszolgáltatott, hónapról hónapra élő.
Egy fővel bővült azok köre akik úgy gondolják én vagyok felelős saját lelki nyomorukért és erre az a megoldás, ha nem vesznek rólam tudomást, nem beszélnek velem. Ez az újabb fő azért sokkal jobban fáj, mint az előző. De hát ő már felnőtt- ahogy szokta mondani, így saját döntésének súlyát ki-ki viselni tartozik. Bár én nem hiszem, hogy az a megoldás, ha nem beszélünk. De ha így akarja, hát így lesz.
Dolgoztam sokat, autóztam sokat, tárgyaltam sokat, nyertem pár fontos pert, adtam jó tanácsokat, foglalkoztam magára hagyott, lelkileg kisemmizett emberekkel, nyújtottam munkaköri kötelezettségen túlmutató lelki támaszt, találtam érdekes és jelentős embereket és biztosítottam támogatásomról és megértésemről őket.
Voltam rokon-látogatni, éltem pár napig a nyugodt, békés, belga hétköznapokat, biztonságban, tisztes polgári jómódban, örültem, hogy hazajött és ő is jól érezte magát itthon, bár nálunk mindösszesen egy szűk napot volt.
Láttam Montenegrót, 1, 2 3 4 autóztam úttalan utakon de nem láttam az albán határ előtti 11 km-es homokos ulcinji strandot, mert le volt zárva az oda vezető út.
Delfinek riogattak a Vörös tengerben, fókát láttam szintén ott és megtapasztaltuk az egyiptomi és a magyar fülész tudása közötti különbözőséget.
Végigvert az eső az Adria felé vezető úton, aztán meg december elsején még fürödtem a 23 fokos tengerben Ciprusnál.
A lányom betöltötte a huszonnyolcat, a fiam a huszonkettőt. Már nem gyerekek.
Az életem mederben van, jó mederben.
Életem párja nélkül félkarú órás lennék...
Még mindig nem tudtuk eladni a szegedi lakásokat.
Túléltem a karácsonyt, szilveszterkor buliztunk és nem gondoltam, hogy az új évet egy kiadós takonykórral kezdem.
Milyen igaz, csak egészség legyen, a többit majd megoldjuk!
Nos hát én megteszem a mi tőlem telik. Továbbra is.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Hát igen, fél karral órákat javítani marha nehéz lenne, az a sok pici alkatrész.... :)
Igen, igen elfelejtettem, hogy ez másnak csak elírás lehet, nálunk a 'félkarú órás' családi kiszólás. :) Pont az általad mondottak miatt is.
Megjegyzés küldése