2012. március 25., vasárnap

Egyik szemem...

A héten a tűzoltónak kezébe adták az új beosztását: április 1-től ügyeletes lesz. Ez a Híradós új megnevezése. Ő veszi fel a telefont és ő adja ki a vonulósoknak a riasztást. De ő bent marad a laktanyában. Sőt a híradós szobát el sem hagyhatja. Ő írja a jegyzőkönyveket, neki diktálják le. Telefonos kisasszony munka ez na. Nem is értem miért fiatal, életerős, tevékeny, frissen végzett, bátor tűzoltónak kell ezt csinálni? Erre pont jó lenne az a húsz évet vonulósként leszolgált ötven közeli tűzoltó, akit már nem engednek nyugdíjba menni, és még dolgozhatna tűzoltóként is.
Vagy azt a kollégát lehetett volna ide beosztani, aki a riasztás hangjára szinte rosszul lesz és a királyi gyalogút végére rohan, meg még mellesleg tériszonya is van.
Bezzeg az én fiam kétségbe esett, és láthatóan egy világ omlott össze benne. Nincs még egy éve, hogy letette az esküt, egy tisztességes négyes fokozatút tüzet se oltott még, nemhogy kiemelt ötöst, és mostantól ülhet bent egy irodában egyedül a telefonnal és várhatja, hogy mikor csörög.
Bolond világ ez, mondom.

Viszont anyai szívem azt súgja, hogy ott bent, a hokedlin, abban az ablaktalan szobában talán nem lehet baja sem... ( Kivéve ha a laktanya gyullad ki és a vonulósok kivonultak. De akkor talán van ott egy poroltó, amit talán még a híradós is kezelhet.)

Nincsenek megjegyzések: