Életünk folyamán sok dolgot gyűjtögetünk. Körülvesszük magunkat tárgyakkal, azt mondjuk értékesek, ezáltal van vagyonunk, kedves holmikat őrzünk, nagyanyánk villáját, kávéscsészéjét, anyánk keze munkájával készült csipkét, könyveket, ékszereket és élünk a tárgyak bűvöletében, függünk tőlük.
Aztán egyszer csak elindul valahonnan egy csomó víz, vagy a tömény hipónál maróbb vörös sár, utolér bennünket és mindenünk odalesz tíz perc alatt.
Semmink se marad.
Csak a puszta életünk. Már akinek az is megmarad.
Tán mégiscsak az a legfontosabb.
Át kéne gondolni az életünket és a fontossági sorrendet újra fel kéne állítani. Mert nem lehet az fontos számunkra, amit csak úgy, percek alatt el lehet venni tőlünk...
Aztán egyszer csak elindul valahonnan egy csomó víz, vagy a tömény hipónál maróbb vörös sár, utolér bennünket és mindenünk odalesz tíz perc alatt.
Semmink se marad.
Csak a puszta életünk. Már akinek az is megmarad.
Tán mégiscsak az a legfontosabb.
Át kéne gondolni az életünket és a fontossági sorrendet újra fel kéne állítani. Mert nem lehet az fontos számunkra, amit csak úgy, percek alatt el lehet venni tőlünk...
4 megjegyzés:
A tárgyak emlékek, amelyek segítenek visszaemlékezni életünk legjobb pillanataira, kedves dolgaira, tartalmasabbá téve azt, ezért ragaszkodunk hozzájuk. Nem?
Az ember alkot, épít, gyárt és üzemeltet. Jó pár éve dolgoztam a kezdetektől fogva - pécsi urános zagytározók rekultiválásánál. Az I. sz. zagytározónkon még állt a víz amikor elkezdtük a feltérképezését, szondázását, lassan engedtük le a "tó" közepén lévő vizet egy erre a célra a tó közepén álló épített csövön, ami a fenéken futott végig.
Kb. 10 - 12 vastag volt itt a vajkrém szerű iszap.... És az valóban sugárzott is valamennyit (doziméterekkel mértük magunkat).
Aztán egy Magyarországon elsőként alkalmazott technológiával stabilizáltuk a felületet, és agyaggal, lösszel leszigeteltük kb. 1,5 méter vastagon az egészet. Szóval tudom, hogy milyen egy zagytározó... Ez a mostani gátszakadás egy borzalmas katasztrófa. Ezt a linket / cikket olvasd el, és nézd meg a fotókat is. http://index.hu/belfold/2010/10/05/vorosiszap/
A googles térképen csodaszépen látszik, hogy a falu határában, a falu fölött van az időzített bomba, a hatalmas zagykazetta! Idő kérdése volt, hogy mikor következik be a robbanása.
Itt nagyfokú emberi mulasztások voltak!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Iszonyat. Vajon hány ilyen van még karnyújtásnyira tőlünk? A tavaszi árvíz is rettenetes volt, de az "csak" víz volt, ez meg mar, éget is.
És még a hosszabb távú kifutását a katasztrófának nem is látjuk. Nem lesz ott élet sokáig. Tényleg mindent tönkreteszünk magunk körül.És az alumínium iparunk meg hol van? Sehol.
ami egy bőröndben elfér - meg a szívedben...
Kgt
Megjegyzés küldése