2010. október 5., kedd

Vörös sárfolyó

Életünk folyamán sok dolgot gyűjtögetünk. Körülvesszük magunkat tárgyakkal, azt mondjuk értékesek, ezáltal van vagyonunk, kedves holmikat őrzünk, nagyanyánk villáját, kávéscsészéjét, anyánk keze munkájával készült csipkét, könyveket, ékszereket és élünk a tárgyak bűvöletében, függünk tőlük.

Aztán egyszer csak elindul valahonnan egy csomó víz, vagy a tömény hipónál maróbb vörös sár, utolér bennünket és mindenünk odalesz tíz perc alatt.
Semmink se marad.
Csak a puszta életünk. Már akinek az is megmarad.
Tán mégiscsak az a legfontosabb.

Át kéne gondolni az életünket és a fontossági sorrendet újra fel kéne állítani. Mert nem lehet az fontos számunkra, amit csak úgy, percek alatt el lehet venni tőlünk...

4 megjegyzés:

IO írta...

A tárgyak emlékek, amelyek segítenek visszaemlékezni életünk legjobb pillanataira, kedves dolgaira, tartalmasabbá téve azt, ezért ragaszkodunk hozzájuk. Nem?

s@só írta...

Az ember alkot, épít, gyárt és üzemeltet. Jó pár éve dolgoztam a kezdetektől fogva - pécsi urános zagytározók rekultiválásánál. Az I. sz. zagytározónkon még állt a víz amikor elkezdtük a feltérképezését, szondázását, lassan engedtük le a "tó" közepén lévő vizet egy erre a célra a tó közepén álló épített csövön, ami a fenéken futott végig.
Kb. 10 - 12 vastag volt itt a vajkrém szerű iszap.... És az valóban sugárzott is valamennyit (doziméterekkel mértük magunkat).
Aztán egy Magyarországon elsőként alkalmazott technológiával stabilizáltuk a felületet, és agyaggal, lösszel leszigeteltük kb. 1,5 méter vastagon az egészet. Szóval tudom, hogy milyen egy zagytározó... Ez a mostani gátszakadás egy borzalmas katasztrófa. Ezt a linket / cikket olvasd el, és nézd meg a fotókat is. http://index.hu/belfold/2010/10/05/vorosiszap/
A googles térképen csodaszépen látszik, hogy a falu határában, a falu fölött van az időzített bomba, a hatalmas zagykazetta! Idő kérdése volt, hogy mikor következik be a robbanása.
Itt nagyfokú emberi mulasztások voltak!!!!!!!!!!!!!!!!!!

bluemoon írta...

Iszonyat. Vajon hány ilyen van még karnyújtásnyira tőlünk? A tavaszi árvíz is rettenetes volt, de az "csak" víz volt, ez meg mar, éget is.
És még a hosszabb távú kifutását a katasztrófának nem is látjuk. Nem lesz ott élet sokáig. Tényleg mindent tönkreteszünk magunk körül.És az alumínium iparunk meg hol van? Sehol.

Névtelen írta...

ami egy bőröndben elfér - meg a szívedben...

Kgt