Templom

Harangoznak.
Én még sose hallottam harangszót Békásmegyeren.

Erről jut eszembe! N. a harmincnégy éves unokaöcsém, aki az anyjával él együtt, feltette a kérdést a nagyanyjának, hogy járna-e vele templomba?
Mert ő úgy döntött, hogy konfirmálna és eljárna minden vasárnap a templomba.

A gond csak az, hogy meg sem lett keresztelve, mert a hetvenes évek második felében ez nem volt sem divatos, és nagyon nem volt lehetséges sem.
Anyám persze mondta, hogy nagyon szivesen jár majd el vele templomba, mert ő egyébként is minden vasárnap meg szokta hallgatni a tévében, vagy a rádióba a református istentiszteletet, de csak akkor, ha elviszi őt kocsival, mert messze van tőle a Gazdagréti református templom.
Ennyiben maradt a dolog néhány héttel ezelőtt.

Aztán rákérdeztem, hogy na milyen volt? Mire az anyukám mondta, hogy hát nem tudja, mert még nem voltak, nem ért rá N, mert nyaralni voltak, aztán meg más vasárnapi dolgai lesznek, majd csak valamikor szeptember végén mennek.
Hát én úgy tudom, hogy a vasárnapi istentisztelet nem ráérés kérdése. A pap elvárja az ő híveit miden vasárnap, mert minden alkalommal van mondanivalója számukra. Én úgy gondolom, hogy ez azért nem olyan program, amire elmegyek, ha ráérek.


Én azonban akkor beszélek vele, amikor csak akarok. Nekem ehhez nem kell se templom, se pap. Én pertuban vagyok az Úristennel.