2010. augusztus 26., csütörtök

Bírósági rémtörténetek 18.

Ez is csak érintőlegesen lesz bírósági...

A tárgyalást még júniusban kitűzték, mára. Egyetlen tanút idéztetett az alperes, a felperes egyik dolgozóját. Délelőtt elkezdtem keresgélni a tanúként idézett dolgozót, hogy el ne felejtsen eljönni a tárgyalásra. Nem találtam, a munkahelyén közölték, szabadságon van, de adtak egy mobil számot. De a mobilja meg ki volt kapcsolva. Később újra hívtam, de akkor már a munkahelyén vették fel. Kiderült átirányította az összes hívást a munkahelyére. De a munkatársai legalább tudták, hogy külföldön van. És azt is, hogy egy hónappal ezelőtt írt egy levelet a bíróságra, hogy ezen a mai napon külföldön lesz, és így nem tud eljönni.
A döbbenetes, hogy ezt elfelejtette a munkaadója ügyvédjével közölni...

A bíróságot is felhívtam, mert nem akartam csak azért elautózni 120 kilométert, hogy meghallgassam, hogy a bíróság a tárgyalást elhalasztja. Pár perc után a bíróság visszahívott, hogy természetesen ne menjek.
Ez azt jelenti, hogy semmi se fog történni a tárgyaláson. Vettem a telefont, és felhívtam az ellenérdekű fél ügyvédjét, és elmondtam neki, hogy nem lesz érdemi tárgyalás, mert a tanú nem lesz ott, és így én sem fogok elmenni, és ezt a bírósággal is egyeztettem az imént.

Az ellenérdekű fél ügyvédje egy régtől fogva ügyvéd nő, aki még a kilencvenes évek pályaelszabadítása előttről ügyvéd. Derekasan küzd a tárgyaláson, kissé indulatos is, de én legutóbb nagyon jól szórakoztam a tárgyaláson, mert a szép példáját hozta annak a régi tanításnak, hogy egy jó ügyvéd mindenhez hozzá tud szólni, legfeljebb nem tartozik oda.
Na ezt a nőt felhívtam és elmondtam neki, hogy sem a tanú sem én nem leszek ott, a bíróság el fogja halasztani a tárgyalást, elég, ha az ügyvédjelöltet elküldi.

Először döbbent csend a telefonban, majd önkéntelenül kibukott belőle, hogy hát ez nagyon rendes dolog volt tőlem. Aztán megállapodtunk abban, hogy a régi ügyvédjelölteket még megtanították az ügyvédi etikára, és megköszönte, hogy szóltam, mert ma úgyis a gyerekének van születésnapja, és így legalább nem kell rohannia.

Persze a következő tárgyaláson ugyanúgy egymás torkának fogunk ugrani, mintha mi sem történt volna.

1 megjegyzés:

IO írta...

Az információáramlás csodái:)Ami azt illeti meg sem lepődöm rajta, mert ez a magyar módi, akkor kapsz érdemi információt hivatalos formában, amikor már mindent tudsz folyosói pletyka szintjén vagy abból, hogy már meg is történt a dolog, amiről szó van. Nálunk rendszerint olyan információ értékű bejelentések vannak, mintha 10 órakor azt mondaná valaki, hogy reggel felkelt a nap:) Ugye, ha nem mondta volna, észre sem veszem:)