What Dreams May Come?
Imádom.
Többször láttam. Szívbemarkoló, fájó, többször végigsírtam. Mindig mást mond, mindig többet, mindig újabbat. Hieronymus Bosch, Dante, Shakespeare minden amit valaha olvastam láttam, átéltem benne van ebben a filmben.
Van-e mindannyiunknak olyan lelki társa, akiért pokolra szállnánk? Kimenteni onnan, vagy csak azért, hogy vele legyünk, hogy neki jobb legyen. Hagyjuk-e elmenni, vagy mi tudjuk jobban, hogy mi a jó neki? Akarata ellenére is akár. Soha ne adjuk fel.
A poklot is magunk teremtjük magunknak. Nem kéne annyit fáradozni vele. Semmi se véd meg magunktól.
Azt hiszem az érzelmek átélése az, ami mélyen megrendít.
A múltból érzésekre emlékszem, azokat bármikor fel tudom idézni. És a legszebb érzés is fájdalmat okoz, mert elmúlt. Vagy csak minden érzelemben fájdalom van? Nem tudom. Valami szépet kéne álmodni. Hisz az én világomnak én vagyok a közepe.
Felzaklat ez a film.
Amikor legutóbb Brüsszelben voltam, ismét elmentünk a múzeumba, és újra órákig álltam Bosch képei előtt. Hoztam is egy posztert. De itt is nézegethető.
Azt viszont nagyon utálom, hogy reklámokkal szétszabdalnak egy ilyen filmet. Összetörik, szétverik,
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Lehet jobb, hogy még nem láttam ezt a filmet...
Nem jobb. Ha nem nézed meg, sose tudod meg, mit mond neked. :) Pedig mindenkinek mond valamit.
De dvd-n nézd meg.
Megjegyzés küldése