Bírósági rémtörténetek 19.

Mintha nem is azonosak lennének a jogszabályok ebben az országban!

Van ugye a Cégbíróság, ami minden megyei bíróságon működik. És vannak az egyszerűsített cégeljárások, melyek egy a törvény mellékleteként kiadott szerződésminta kitöltésével, az egyéb szükséges (szintén formanyomtatványozható, de ezekre erre nincs központi nyomtatvány) iratok kiállításával, meg egy elektronikus-aláírós eljárással végzett tevékenység eredményeként, rövid időn belüli (1 óra), cégbejegyzést ígér.

Namármost, azon túlmenően, hogy egy blanketta kitöltögetése nem kifejezetten ügyvédi munka, meg nem kifejezetten ügyvédi munka az sem, hogy nekem kell megőriznem és irattároznom az eredeti papíralapú okiratokat, nem pedig a nyilvántartásra hivatott cégbíróságnak, de hogy még ami egyik cégbíróság szerint elfogadható, azon a másik kiakad és azonnal módosításra utasít, az már azért sok!
Mintha nem ugyanazt a jogszabályt használnák!
Esküszöm egyszerűbb lenne az országot megyénként független jogértelmezési államokra osztani, külön jogszabályértelmezési hatáskörrel de akkor mindenki hozza meg a saját végrehajtási rendeletét, és akkor tudnánk, mi, jogalkalmazók, hogy hol, mi a módi.
Mert ez a jelenlegi gyakorlat, hogy minden cégbíróság, minden bíróság máshogyan értelmezi az általa alkalmazott jogszabályt, mást és máshogy követel meg, ez azért túlmutat a bírói függetlenségen!
És akkor még a földhivatalokról nem is szóltam egy szót se...


PS: csak hogy lássátok, beindult az ország, vége a nyári szabadságolásoknak, és jönnek a dolgozós történések...