2009. december 22., kedd

Pedig még nincs is Karácsony...

A laptopom már hónapokkal ezelőtt beadta a kulcsot.
Akkor elővettem a kis Dell-t amit akkor vettem, amikor két éve a villám belecsapott a laptopomba az internetes kábelen keresztül, és akkor azt gondoltuk, hogy kell egy utazós méretű, könnyű kis számítógép, amit vihetünk magunkkal, internetezhetünk róla, rátölthetjük a képeket, és a súlyától nem szakad le a kezem.
De hát az egy kicsi, és csak internetes szörfölésre való gép, annak ellenére, hogy kibővített memóriát kapott. Szóval tetű lassú volt.

És akkor mire hazajöttünk Lanzarotéról itt várt a Metró levele, hogy ad nekünk 15 % kedvezményt egyvalamiből, de azt abból, amiből csak szeretnénk.

Nem is tudtuk mit szeretnénk.
Egy biztos, december 24.-ig él az ajánlat.
Beszéltünk róla, hogy majd valaki karácsonyi ajándékába beváltjuk, és akkor nekünk az jó lesz.
És akkor ma reggel, én korán felébredtem, és még az ágyban nyújtózkodva arra gondoltam, hogy akár vehetnénk egy jó minőségű laptopot is nekem. Mert megérdemlem.
A nagyjából rávalót már összeraktam, mert az anyukámtól kapott névnapomra, születésnapomra adott pénz,* meg az ezévi KST összegem, amit még gondosan apránként megfejeltem év közben, -és persze arra gondoltam, hogy majd egy nyaralásba lesz ez beforgatva jóleső segítségként, dehát olyan olcsón sikerült ezt a múlt heti nyaralást kihozni, hogy nem volt erre szükség,- na szóval ez az összeg ott lapult a táskámban bevetésre készen.
És akkor kommandante azt mondta, hogy tényleg, milyen jó lesz ez így, és menjünk.
Elmentünk, kiválasztottunk egy szép fényes feketét, spóroltunk rajta huszonkét és fél ezret, és lett nekem egy szép, új laptopom.

És ezt a bejegyzést már ezen is írtam.



* szóval azért pénz ez, mert az anyukám nyolcvanöt éves, és azt mondja, hogy nem tud ő már boltokat járni, meg nem érti már ő ezt a világot, hogy mit szeretnénk mi, és nem akar se aranyláncot, se kristálytálat se semmi felesleges dolgot ajándékozgatni, csak azt kéri, hogy mutassuk be mit vettünk. Volt idő, amikor előre kérte megvenni és bemutatni a holmit, amit abból az összegből vettünk, amit majd idead nekünk:), szóval utófinanszírozás volt, merthogy az is előfordult ám, hogy a pénz ideadta, és végülis nem nekem lett belőle valami, hanem például valamelyik gyereknek...

A KST meg olyan pénz, amikor a munkatársak összeszövetkeznek, és minden hónapban mindenki betesz egy azonos fix összeget egy közös alapba, és minden alkalommal kisorsolják, hogy abban a hónapban ki viszi el az egészet. Persze aki egyszer már elvitte, az többet abban a körben már nem sorsolható ki. Hmmm mert mi biztonsági játékosok vagyunk. Pedig mennyivel izgalmasabb lenne...



PS:
2009. XII. 25.
Aztán kiderült, hogy nem működik a CD kiadó rész, így másnap, azaz december 23.-án reggel a fiúk szépen visszacsomagolták és visszavitték a Metróba. Én meg itthon izgultam, hogy vajon kapok-e másikat, vagy ez volt a legeslegutolsó DELL az áruházban, mit áruházban, a földgolyóbison!
De lett nekem szép új kicserélt laptopom, és ezen már működik minden. Legalábbis a fiúk kitesztelték, és mostanra, miután az egész családot gyomorrontásba hajszoltam a karácsonyi kajákkal, én is le tudtam ide ülni egy kicsit, és próbálgatom.

Nincsenek megjegyzések: