César Manrique (1919-1992)
Manrique vásárolt magának egy telket a sziget nyugati részén, a vulkán kitöréses helyen, és itt alakította ki lakását. Lényegében a részen egy gázbuborék barlangban van a lakás egy része, a
nappali, a fogadó szoba, a fürdőszoba, meg ezen a szinten,de már nem a buborék fedett részében, hanem a nyitott részben van a kert, úszómedencével, kerti grillel, pihenő helyekkel. A föld felszíne fölött pedig az épület, műtermekkel meg még egy-két nagyobb tér. Az egyik ablakot úgy építették, hogy a kinti lávamező bent is folytatódik a lakásban.
És a földszinti nappaliból nő egy fa a felső szintre, ahol az egyik teremben van a lombkorona.
Sajátos egy lakás, de lakható.Különös azért, mert Manrique egy ízig-vérig spanyol lelkületű fickó volt, aki szerette maga körül a nagy társaságot a szép nőket, a nagytestű kutyákat, a partikat, a népes vendégsereget, és nagykanállal ette az életet.
Bemutatnak egy interaktív fotóalbumot az életéről, és itt a szemünk előtt változik kopaszodó, szomorú szemű, összeszorított szájú öregemberré a fekete üstökű, ezer foggal a
világba nevető, charmos fiatal művész.
És még igazán megöregedni se volt lehetősége, ugyanis 1992-ben a háza előtti úton gázolta halálra egy figyelmetlen autós.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése