Nos tegnap éjjel úgy fél kilenctől éjfélig az hálószobám ablaka alatti utcán néhány megspécizett motoros bemutatót tartott hangerőből, fékcsikorgásból, kivilágítatlan quad túráztatásból. Csak egyszer ordítottam ki a teraszról, hogy mi a jó fenét csinálnak itt, mostmár aztán elég legyen! De nem lett. Még vagy fél óráig ment a gyorsulási körverseny. És mindez a rendőrségtől 300 méterre.
Aztán úgy fél tizenegy körül egy legalább hat tagú csapat letelepedett a görögkeleti templom előtti füves parkba, és ott ordibáltak, visongtak, tapsoltak, és törvénytelenül röhögtek. Ez a műsor hajlani 2 óráig tartott. Kis beszéd, előbb halkan, majd hangosan, előbb a fiúk röhögnek,aztán rákezdenek a lányok is visongva, gurgulázva, tapsikolva. És nem fáradtak bele, folyamatosan
Nekik is csak egyszer szóltam ki, hogy legyen már végre csend. De nem lett.
Még aztán érkezett hozzájuk egy öt tagú kézilabdákkal felszerelkezett fiú csapat, akik kidobósdit játszottak, falak, autók, virágok, fák és a környező lakások, házak lakóinak nem kis bánatára.
Én nagyon megtartóztattam magam, de hogy van az, hogy a csillagok csak engem ( és a csöndes többséget) teszi próbára. Őket miért nem? Az agresszívak miért tojnak a többségre, és miért kell ezt eltűrnünk? Megmondom őszintén nem éreztem magamban a belső békét, és az ilyenfajta alázat se esett jól.
Reggel aztán egyeztettünk a tér másik oldalán lakó kolléganőmmel, aki elmondta, hogy ő bizony felhívta a rendőrséget, hogy rendszám nélküli autókkal, kivilágítatlan quaddal, és felspécizett motorokkal száguldoznak néhánya a téren. A válasz az volt, hogy közlekedni nem tilos.
És arra sem tudtak mit mondani, amikor közölte, hogy itt nem közlekedésről, hanem körversenyről van szó.
Azt mondták, hogy a városi rendőrkapitányságon csak ketten vannak ügyeletben, így nem tudnak kimenni.
Erre a kolléganőm kiment az utcára, eléállt a rendszám nélküli autónak, aki kénytelen volt megállni, ls közölte vele, hogy talán menjen haza és a saját utcájában az anyukája háza előtt, a szomszédokat megörvendeztetve bőgesse a motort, és ha még egyszer meglátja itt körözni, akkor kihozza a sósavas üveget, és minden körnél kap egy löttyentést az autója.
Ez használt, és az autós elment.
És még megtárgyaltuk az állampolgárok önvédelmi lehetőségeit, mely abban az esetben illeti meg őket, ha a hatóság tehetetlen, vagy csak nem akar semmit csinálni.
Csillag írt erről.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Küldd el Csillagnak a beszámolódat, mert várja, hogy kinek hogy sikerült ez a nap, milyen élményei voltak
Megvolt, választ is adott, de sajna nem nyugtatott meg a gondolat, hogy nem a személyem elleni támadás volt ez, bármennyire akként is értékeltem, hanem a két bolygó együttállásának megtestesülése. Én nagyon szeretem amikor rendben mennek a dolgok, nagyjából úgy, ahogy én azt elterveztem, és ha éjjel aludni szeretnék, akkor ne óbégasson senki az ablakom alatt.
És azt azért nem értem, hogy hogy van, hogy az óbégatónak nem okoz problémát a bolygók együttállása, csak nekem? :-)
Vagy olyan ez, mint amikor a régi viccben mondták, hogy bizonyos pártállású egyéneket különös anyagból gyúrták, és persze mi azt is tudtuk, hogy pontosan milyen agyagból is...:))
Bátor ismerősöd van, mondhatom. Nem mernék ilyet csinálni.
Mondtuk is neki, hogy ez vakmerőség volt, mert láttunk már olyat, hogy valaki véletlenül a fék helyett a gázra lépett, és súlyos sérülést is szenvedhetett volna.De csak vigyorgott, hogy hát igen...
De a motoros száguldozás nem maradt abba, így szombaton ismét telefonálni kényszerült, a rendőrségi vonalon ugyebár minden beszélgetést rögzítenek, és közölte, hogy vagy kijönnek és rendet tesznek, vagy kimegy ő és ő tesz rendet, és bevállalja az önbíráskodását, tudja miről van szó, ügyvédként majd megvédi magát, és lesz kolléga is aki mellette áll, de a rendőrségnek is be kell vállalnia, hogy tudtak a dologról, naponta érkezett bejelentés, de nem tettek semmit.
Öt percen belül ott volt két járőr, és beszélt a motorosokkal, és további három percen belül eltűnt mind.
Megjegyzés küldése