2009. március 21., szombat

Fever

Tegnap mire hazaértünk az anyukámtól, alig tudtam kiszállni a kocsiból. Igaz, majdnem másfél óráig jöttünk Őrmezőtől Békásmegyerig, nem számítva a Jisk megtekintését, meg egy jó kis kávézást, és persze el ne feledkezzünk a könyv turkálóról, ami Jisk és a kávézó között nyitott ki.
A könyvesben, ömlesztve vagy 250 négyzetméteren mindenféle könyv a szeméttől az értékesig. Persze vettünk néhány könyvet... Volt egy picike kis tűzoltó alakú könyv, amit a fiam talált meg, és kérdeztem, hogy szeretné-e, mire ő lemondóan, kis csalódással a hangjában közölte, jó lesz majd Zook kisfiának...
A Jisk meg semmi újat nem adott, pedig amkior megnyílt, akkor volt benne néhány igen jó dolog. Onnan vettük pölö a króm-üveg tv állványunkat, meg a nyár végi akcióban Commandante szüleinek az alumínium kerti asztalt székekkel, meg már nem is emlékszem miket.
Egy szó mint száz, semmi érdekes nem volt.

És mire hazaértünk alig tudtam kiszállni a kocsiból. Még jó, hogy nem én vezettem. Éreztem én már útközben, hogy nagyon szomjas vagyok, meg cserepes a szám. Üldögéltem idefent, telefonoztam, de egyre vacakabbul lettem, mire rájöttem, hogy nekem biztos hőemelkedésem van, az szokott ennyire meggyalázni. Rögtön lázmérőért rikkantottam, és bizony bizony, 37,6. És szépen emelkedett. Nem volt semmi szignifikáns tünetem, csak a hőemelkedés.
Ez még nem akkora láz, de nekem általában 36 alatt szokott lenni a hőmérsékletem, és ez a majd két fokos emelkedés, nekem sok. Úgyhogy le is feküdtem.

Aztán kicsit magamhoz tértem, és persze azonnal utánanéztem a világhálón, hogy mi is lehet a bajom. Hát széles skálán mozgott a lehetőség. Így aztán úgy döntöttem gyorsan meggyógyulok. Így is lett, reggelre kutya bajom volt.

De legalább megtudtam, hogy az elmúlt időszakban nagyot változott a lázzal kapcsolatos orvosi álláspont.
Én már vagy húsz évvel ezelőtt úgy gondoltam, hogy a láz, a szervezet olyan reakciója, ami segít aktiválni a szervezet védekező mechanizmusát, és hogy magasabb hőmérsékleti körülmények között a vírusok és baktériumok egy része kinyiffan. Így aztán lázcsillapítót csak akkor vettünk be, amikor már nagyon rosszul éreztünk magunkat, és a gyerekek is akkor kaptak lázcsillapítót, amikor 39 körül volt a lázuk.
Na, mostanra eljutott idáig a tudomány is. Mostanra megtudhattuk azt is, hogy az amidozodhen, amit lázcsillapításra kaptunk, egy életveszélyes szer. Meg a többi is.
Csoda, hogy élünk...

3 megjegyzés:

Lina írta...

Fogadd elismerésemet azért, hogy ilyen okosan intézted a dolgot! 38,5 fokos hőmérsékletig hőemelkedésnek hívjuk a megemelkedett hőmérsékletet és mesterséges szerekkel nem csillapítjuk. Legközelebb nyugodtan próbáld ki, hogy a két hüvelykujjadat összeteszed és mintha fűrészelnél úgy húzogatod egymáson őket kb. 3-5 percig. Ez jelentősen csökkenteni fogja a hőmérsékletedet anélkül, hogy bármilyen káros mellékhatása lenne.
Magas láz esetén érdemes a hüvelykujj körömágy külső szögletét a másik ujjad körmével jó erősen megnyomni. Ez nem kellemes érzés ( sőt)viszont ez a magas lázat is képes szinte azonnal csillapítani. No és a jól bevált hűtőfürdő! A kettő együtt pedig csodákra képes.

bluemoon írta...

Ezt a fűrészelést, nyomogatást eddig nem tudtam, de megjegyzem.

A borogatás eddig is alkalmazott dolog volt, homlokra, kézre, lábra.
A legegyszerűbb módon, vizes frottír zoknival. Szegény fiam, még tavaly is röhögött magán, amikor kezére is vizes zokni húztam.

Mostmár csak az a kérdés, mi bajom volt? Mitől lett hőemelkedésem?

Lina írta...

Néha a szervezetbe bejut egy-egy kórokozó, amit jó esetben a szervezet akár észrevétlenül, vagy akár egy kisebb hőemelkedés árán egyszerűen kitessékel: kívül tágasabb, vagy elpusztít. Éppen ezért ha ez a közeljövőben nem ismétlődik meg veled, akkor nem kell rá különösebb figyelmet fordítani.
Figyelj oda és próbálj természetes vitaminokat enni, az most úgyis a tavaszi fáradtság idején nagyon aktuális.