Ünnepek után

Elkezdődött az év első munkahete. Ahogy az mindig is szokott lenni, hosszabb ünnepek után a házassági bontóperek kezdeményezése a számbeli nyerő az új ügyek között.
Az emberek egymás iránti toleranciája ekkorra a nullához konvergál. szóval magyarul mindenkinek tele lesz a hócipője.

Ez volt az oka annak, hogy csak most jutottam hozzá, hogy írjak két sort is. Olvasni sem volt időm, így hét végére hosszas lemaradást kell pótolnom a kedvenceim körében is, továbbá a DC fórumon, ahol a jelzés szerint 365 új olvasatlan bejegyzés született hétfő óta, és ebbe nincs beleszámítva a 12 új, hírek-fóruma, ahol további, uszkve 400 bejegyzés született.

És még mindig nincs internet hozzáférésem a lakásban, a megrendelés után 39 nappal. Felhívtam hét elején az externet 1201-es telefonos ügyfélszolgálatát, ahol a kedves ámde szűkszavú fiatalember azt közölte velem, hogy jéé tényleg, a t-home nem is válaszolt még a megkeresésükre, és nem tudja miért lehet ez. Kértem hogy megtenné-e, hogy utánanéz, mire közölte, hogy persze, és adjak egy mobil számot, majd legkésőbb másnap visszahív. Ennek harmadik napja...


De még mindig nem is erről akartam írni.

Tegnap néztem a Doktor Haus-t, mint ahogy mindig is szoktam. És elgondolkodtam, hogy milyen komoly technikai felszerelés állhat rendelkezésre a világ túlfelén, hogy életet mentsenek. Tudom, ez nem mindenki számára elérhető ott sem, sőt a film csak mese, és nyilván egy idealizált állapotot mutat be. De akkor is!


Olvastam, hogy nálunk viszont iskolai képzésbe tervezik bevenni az elsősegély nyújtási ismereteket. Éppen ideje volt már, mert a gyerekeink talán így nem fognak közömbösen elmenni pl. az utcán összeeső cukorbeteg mellett, hogy na itt is egy részeg.
Emlékeim szerint a cukorbetegeknek próbáltak rendszeresíteni egy karszalagot, amelyen narancssárga kör van, hogy mindenki lássa, ő cukorbeteg, és bármi baj esetén, vele betegségének megfelelően kell eljárni. De persze nem ment át a közviseletbe a karszalag. Persze, hogy nem. Errefelé a karszalag, vagy bármi megkülönböztető jelzés viselése nem ébreszt szép emlékeket, de csúnyát annál inkább.


Másik kedvencem a CSI.



Ahol megintcsak minden technikai felszerelés rendelkezésre áll, hogy kiderüljön az igazság, akár még az is, hogy nem történt bűncselekmény.
Egy-egy tárgyaláson, amikor bizonyítatlanság okán újabb nyomozati cselekmény után kiáltunk,
külön győzködni kell a bírót, hogy technikailag lehetséges egy híváslista beszerzése a mobil szolgáltatótól, melyhez egy helymeghatározás is társulhat, hogy az illető éppen akkor hol tartózkodott. Ugyanis, ha a telefonja szerint máshol volt, akkor a terhére rótt bűncselekményt az ország túlfelén nyílván nem ő követte el. ( azzal a bizonyított peremfeltétellel, hogy a telefonja nála volt)
Azon már az ember nem is csodálkozik, hogy a bíró erre hitetlenkedik, hogy ez hogy lenne lehetséges, mert nem ért hozzá. Nem is neki kéne ehhez érteni elsősorban, hanem a nyomozónak.
Az meg külön szomorú, hogy néha egy egy bizonyítási indítvány elhangzása után érkezik a megjegyzés, hogy az ügyvédnő megint Helyszínelőket nézett.

Hát igen! Ideális világról álmodom....