A selejt bosszúja

Mire kimerültek az ünnepek, lassan beköszöntene a kis pihenés időszaka, hát jelentem, vége is annak a két hétnek, amit felemésztett az év végi őrület, amit mások békés boldog karácsonynak és szilveszternek hívnak.
A maradék persze még nem fogyott el, még mindig maradt a toros káposztából, a töltött káposztából, vannak még főtt húsok is, de a mai nappal befejezetté nyilváníttatnak az év végi ünnepek.
Tegnap megejtettünk egy nagyobbacska rendrakást, pakolást, felesleges holmik, lecserélt tv-k garázsba szállítása, porszívózás, szokásos mosásokat, ma pedig a vasárnapi ebéd után, míg a gép mosogat, nekem már csak a szokásos ebéd utáni pakolás és felmosás maradt. Hurrá, utána jön végre a megérdemelt pihenés.

Mint mindig, ember tervez..... és felmosóvödör közbeszól.

Ez itt ni:


Tessék szépen szemügyre venni. Milyen praktikus. Széles száj, mop csavaró, hogy ne kelljen se hajolni, se koszos vízbe nyúlkálni. Öröm a felmosás. Csakhogy. A kedves tervező feltehetőleg soha, de soha az életben nem használta az általa tervezett szerkentyűt. Mert ha igen, akkor azonnal rájött volna, hogy így selejt az egész, ahogyan van. Mert tegyük fel, vizet is teszünk a vödörbe-már ha rendeltetésszerűen akarjuk használni- de nyilván csak félig lehet tölteni, hogy a csavaró alja ne érjen bele a lébe, mert akkor nem lehet kicsavarni belőle a vizet,- mert ugyebár ugyanannyit vissza is szívna magába. Tehát csak félig. Mondjuk ez kb 5-6 liter víz egy olyan edénybe, aminek az alsó része jelentősen kisebb felületen fekszik fel a talajra, mint a víztömeg felső része által elfoglalt felület. így aztán ha a felmosó mopot ki akarjuk csavarni a felülre rögzített kosárkába, és nem szigorúan függőlegesen tartott nyéllel látunk neki a csavaró mozdulatnak, hát ez az egész instabil szerkentyű úgy felborul, mint a huzat. Kiokádva magából a felmosóvizet. Úgy alá, mindennek, bútornak, szekrénynek, lábtörlőnek, doboznak...
Woáááá. Hurrá. Soká éljen a felmosóvödör megalkotója, engedélyezője, megrendelője gyártója. És nem utolsó sorban vevője. Azaz én. A sor végén van a szívás mindig.
És ez nem igazságos.

Életem párja azzal vigasztalt, miközben közös erővel igyekeztünk felszedni a kiborult vizet, hogy ugyan, ne dühöngj, csak az nem járt még így, aki nem mosott fel sose.
Olcsóbb lett volna a M'cDonald'sba menni.

PS: miközben a fenti képet kerestem a neten, láttam, hogy vannak ergonómiailag jobban tervezett felmosóvödrök. És közben eszembe jutott, hogy olyan négyszögletes nekem is van. El is hozom Erzsébetről. Nem mintha az sose borult volna fel ugyanígy, hisz annak is az egyik rövidebb oldalán van a mop csavaró rögzítve...
Ááááá, nem tökéletes ez a világ!