Sztrájk és egyéb történetek

December 11. csütörtök:

Repülőtér: A gép Ferihegy 1 helyett Ferihegy 2.B-ről indul. Ááá, nincs is nagy tömeg. ahogy kérték a gép indulása előtt 3 órával ott vagyunk, de minek? Van idő szétnézni, a tv stábok tölönganak a reptéri és szakszervezeti főmuftik körül, a felvtéetelk kedvéért a gyerekeknek még szaloncukrot is osztogat két reptéri cukros bácsi, meg ásványvizet. Szigorúan a tíz év alatti gyerekeknek. Mi cukor és víz nélkül is elvagyunk, a reptéren még le is tudtunk ülni, ami rettenetesen nagy szó, mert az ülőhelyekkel valamilyen általam ismeretlen ok miatt spórolnak a váróban. A becsekkolás percre pontosan két órával a gép tervezett indulása előtt kezdődik. Ez a szokásos rendben zajlik, majd az időközben a bejárati ajtóig duzzadt útlevél, beszállókártya ellenrőzés című, majd mind később kiderült, a biztonsági beléptetésre váró sorrá lényegül át. Na itt lassan haladunk. A csak repülőjeggyel rendelekezők részére nyitva álló részen kezdődik igazán a buli. Kiszalagozott, kanyargós, tömött sor, levegőtlen helyen, összezsúfolódva, ügyeskedő előresétálókkal, kordonon átbújókkal megspékelve. Na itt már nem osztoat senki cukrot, meg vizet, de levegő is alig akad. Két és fél órás pokoli tipródás, a sztárjkolók felmenőinek sűrű emlegetése és a szakszervezeti vezetők különféle válogatott kinzásokkal spékelt képzelt gyötrése után, a gép tervezett indulása után órákkal, végre bent vagyunk. Na ilyen kihaltnak se láttma még a repülőteret. Ja az már csak további ajándék, hogy a a 2.B-ről a belső folyosón még át kellett caplatni a a 2.A-ra. Elég lassan ment. A derekam és a lábam éppen megadni készült magát, és a bokám dupla méretre növelte magát, és rendes sajgással, fájással, jelezte létét.
A gépen mindenki örült, hogy van egy hely, ahova leülhet, én bevallom hősiesen, hogy már a felszállásra is csak foszlányokban emlékszem, mert elaludtam.
Az út ettől kezdve a rendes keérkvágásban zajlott.

Reptérről be Brüsszelbe zökkenőmentesen, szálloda megtalálása kis keresgésél után, vacsora, fényjáték a főtéren, és csak késő éjjel tudtuk meg a dc fórumról, hogy, Brüsszelben csúcstalálkozó van. Na ebből semmi se látszott se a városban, se a tömegközlekedésben,. se a repülőtéren. Igaz, hogy niylván nem a Charleroi repteret veszik igénybe a csúcsra jövő menők.

Folytatás következik, de azt hiszem már csak otthonról, mert indul az utolsó itt töltött nap.

Ahogy olvasom, otthon már nemcsak repülőtéri sztrájk van, hanem vasutas sztrájk is, meg BKV sztrájk is.
A magánvéleményem a sztrájkról jelen esetben az, hogy a sztrájkolókkal nem szabad leülni tárgyalni, mert ez a zsarolás egy aljas formája. Ugyanis ezzel nem a munkáltatóknak okoznak kellemetlenséget, mert hisz ő széttárja a karját a panaszra, kérem, én nemtehetek róla, sztárjk van, hanem az egyszerú, vétlen utasnak, mert akinek az lenne dolga, hogy elvigye őt valahova, az piszok szemét módon nem dolgozik. És még szt szeretné, hogy szhimpatizáljanak vele. Hát nem.

A MÁV-ra különösen igaz. Ha nem járnak a vonatok, az utasászállítás veszteségességén nemhogy nem növel, hanem csökkent. Hiszen a MÁV-nak nem kell még a vonatok költségét is veszteségként leírni.
Szóval gratulálunk sztrájkolók! Elintéztétek, hogy egy ország utazni akaró fele biztosan jobban érezze magát Karácsony előtt! KÖSZÖNJÜK!
Csak azt felejtitek el, hogy belólünk éltek. Mert utazni akarunk, a ti szolgáltatásotokat akarjuk igénybe venni. De nem lesz ez így mindig. Majd csak akkor néztek nagyot, amikor senki se akar a koszos, büdös, nem biztonságos, ámde drága vonattal menni.
Én már mlost is ismerek olyan középsikolásokat, aki a debreceni kollégiumba taxival járnak be vasárnap este, mert négy gyerek rendszeres oda vissza taxiköltsége kifizetődőbb, mint a vonat és két város tömegközlekedési költsége.

Az utasoknak is sztárjkot kéne hirdetni. Csak egy hétig nem kéne sehova se menni se vonattal, se semmilyen tömegközlekedési eszközzel. Emberek! Egy hetet csak kibírunk otthon?