Repülőtéri sztrájk

Holnap mennék Brüsszelbe...
Szeptemberben megvettük a repülőjegyet, lefoglaltuk a szállást, szóltunk Tontonnak, vár bennünket. Megvan a helyünk a Nemo33-ban. Végre négy napot békességben eltölthetnénk egy kellemes helyen! Erre tessék, nekikezdtek, határozatlan időre sztárjkolni.
De miért én igyam meg a levét az ő elégedetlenségüknek? Nekem nem lett rosszabb? Nekem nem csökkent a bevételem, a jövedelmem? Az én megélhetésem nem lett nehezebb? Sztárjkoljak én is? Akadályozzam meg sokadmagammal, hogy a repülőtéri alkalmazottak hazatérhessenek? Ha már úgyis ott kell lennem a reptéren, hát leszünk ott még páran, akik elég paprikás hangulatban lesznek ahhoz, hogy ezt megtegyük. Nehogy már ők szépen hazasétáljanak a munkaidő leteltével, mint aki jól végezte dolgát!
Nekem meg még miattuk is szívnom kell? Nekem még károm is keletkezzen miattuk?

Gyűlölöm, ha bárki önös érdekből akadályoz engem abban, amit én akarok tenni. Azért, mert neki hatalmában áll ezt megtenni. Ezért aztán szívjon mindenki.
Minden sztárjkot útálok, minden úteltorlaszolót gyűlölök, és rühellem, hogy rám erőszakolják az akaratukat.