Sztrájk és egyéb történetek 2.

2008. december 14.-én 20:20 perckor leszállt Ferihegy 2. terminálon, a Wizzair Brüsszeli járata, ami utasok nélkül jött ki értünk Charleroiba, mert a sztrájk miatt az aznapi utasokat a nem engedték fel a gépre.

A gép mintegy egy órás késéssel jött értünk Belgiumba, és nagy megkönnyebbülésünkre szépen, rendben hazahozott minket.
Itthon a vasutas szrtájk fogadott, így a lányom és fiúja nem tudott hazamenni Szegedre. A lányomnak hétfőn délben vizsgája volt.
Szerencsére, mi kocsival mentünk ki a reptérre csütörtökön, mert a négy napi parkolási költség olcsóbb volt, mintha taxival megyünk ki és vissza a reptérre- a reptéri minibuszról már nem is beszélve-.
Így aztán egy gyors tankolás, és egy gyorséttermi szendvics után kanyarodtunk az M5 autópályára, és fél tizenkettőre Szegedre értünk. Szegeden egy gyors, éppen érkezésünk idejére elkészült bolognai spagetti bekebelezése után, azonnal fordultunk vissza és két órára haza is értünk. Az Éppen Nagykorú vezetett oda -vissza, így haladéktalanul ágyba dőlt, és vérzett a szívem, amikor hajnali fél hatkor fel kellett őt ébresztenem, hogy iskolába menjen, amit érdekes módon, most nem akart elbliccelni, merthogy magyarból témazárót írtak.
Szegény feje ráadásnak még este ment a C kat. jogosítványához a tanfolyamra, és már éjjel háromnegyed tízre haza is ért.

A lányom negyed kettőkor telefonált, hogy ott ül a nagyteremben százhúsz ember, és déli 12 óta várja a vizsgáztatót, hogy az írásbeli vizsgát megírhassa. Ámde a tanár nem jött, telefonon sem elérhető, sőt a tanulmányi osztály sem tudja semmilyen csatornán elérni.
Így fél kettő körül szétszéledtek, küldöttséget küldve a tanulmányi osztályra a megjelentek névsorával. A tanulmányi osztály aztán valamikor délután elérte a derék tanerőt, aki azt közölte, hogy ő ezt a vizsgát december 19.-re hirdette meg, nem 15.-re.
Aha.
A 120 ember a hülye. Hacsak úgy nem...

Ebben az országban olyan rend van, hogy mindenki azt csinál, amit akar. A baj csak az, hogy én már úgy gondolom, hogy nem is tudja senki, mit is akar.

A vasutasok, mint dolgozók, -meg nem értem- hogy gondolják, hogy nekik jár bármi is abból, amit a munkáltatójuk vagyonának eladásából bevételezett a munkáltató. Most azt ebből a szempontból mindegy is, hogy milyen ügylettel, hogyan és főleg miért adta el a MÁV Cargót.
De nonszensz! Bármelyik gyári dolgozó a gyár tulajdonosától províziót követelhetne azért, mert az eladta a saját tulajdonát képező gyárát.