Kerülendő túlzások

Hétvége. Pénteken délután elmentünk a belvárosba sörözni búvár barátainkkal. Nem nagyon akaródzott kimozdulni, hidegbe, lógó lábú esőbe, de aztán mégiscsak győzött rajtam a "mehetnék", Mióta nem dohányzom egyre jobban idegesít a füst, és hát egy sörözőben azért szokott dohányos ember is lenni. No hát most nem volt füst, pedig állítólag a hátam mögötti asztalnál fújták rendesen, és én nem éreztem. Hát meg lehet ezt oldani, úgy tűnik.
Tamás elmesélte, hogy azért lett búvár, mert a munkamániája odáig juttatta, hogy gerincsérvével már épp a bénulás szélén állt, mire kiszorította az idejéből a műtétet. Aztán rájött, hogy az élete nem mehet így tovább. Megtanult búvárkodni, és a családjával is többet van együtt, rendszeresen eljárnak nyaralni, merülni. Eszembe jutott, hogy nekem is azóta hagyott alább a munkamániám, mióta búvárkodok. Vagy azóta búvárkodok, hogy nem csak a munka a hobbim? Hogy is van ez? Mindegy is, lényeg, hogy búvárkodok.
Szombaton Szalkszentmártonban voltunk a UEF napon. Találkoztunk a UEF vezetőjével, aki már sokkal jobban van. Mikor július végén a búvár szafariból hazafelé jövet Hurghadán a reptéren találkoztunk vele, eléggé sápatag színben volt, mondta is, hogy kórházból jön. Hát kiderült, hogy a rettenetes, hajszás fáradtság mellett még mélyvénás trombózisa is volt, és a plakkból leválva egy kis rög elindult és valahol a tüdeje, szive magasságában galibát okozott. Eltiltották novemberig a búvárkodástól, még most is nap mint injekciózza magát, hogy a vérrög feloldódjon. De jó szinben volt, pihentnek látszott, és jókedvű volt.

Hmm. hogy is van ez. Mi munkamániából gyógyulandó kezdtünk búvárkodni. Ő meg búvárilag lett munkamániás. Hmmm. Úgy látszik semmit se szabad túlzásba vinni.