Mai napi, napi csendesség

Ma nem történt semmi említésre méltó az utakon. Már amerre én jártam. Mentünk úgy 80-85 között a teherautókkal, akiknek nem tetszett a hosszú sor, azok elkezdték brahizva előzni egyenként az autókat a hosszú-hosszú sorban. Én úgy voltam vele, hogy ha 85, akkor 85. Nem idegesítettem magam, és lám lám így is megtettem a 170 km- távolságot alig két óra alatt.
(persze volt benne autópálya, és voltak olyan autóutak, hol 110-zel lehetett menni.)
Szóval ma se attilák, se szexuális ajánlatot tevők nem akadtak utamba.
Az irodában csend békesség nyugalom. Csak most vettem észre, hogy a délután valamikor lemerült a mobilom. Hát ezért volt békesség . Bár kiderült, hogy csak hárman akartak velem beszélni.
De amiről most igazán akartam írni, az az, hogy amióta tudom, hogy a Hal a tortán is szigorú forgatókönyv szerint megy, hogy minden szereplőnek meg van írva, hogy mikor, mit mondjon, kibe hogy kössön bele, hogyan viselkedjen, hát azóta nem szeretem a műsort. Nyilván én vagyok roppant naív, de azt gondoltam, hogy ez a műsor végre az, ahol a szereplők az igazi arcukat mutatják, és kicsit megismerhetőek mint magány-emberek. Hát nem. Hát megint csalódni kellett. Így aztán nem nézem ezt sem. Egyre igazabb a házi viziló, aki éjjel előtipeg a vackáról...