Hibás teljesítés

Lám-lám, nemcsak nekem ez a véleményem. Ami külön érdekes Ruttner okfejtésében az az, hogy a korábbi állami tulajdonban lévő Magyar Alumíniumipari Tröszt terveztette, kivitelezte a tározókat, a magyar állam engedélyezte azok megépítését, sőt a mai magyar állam közhatalmai jogosítványát gyakorolva ellenőrizte a tározókat a katasztrófa előtti héten, és mindent rendben talált. ( ja hogy Illés államtitkár úr egy hozzá nem értő tanárt (aki mellesleg korábban Illés személyi titkára volt) Zay Andreát, a búbos banka kör tagját nevezte ki az ellenőrző hatóság vezetőjévé?...)

A MAL Zrt. a Magyar Államtól vette meg a privatizáció során az egészet cakkli-pakkli. Ha tehát most gond van és a felelősséget a MAL Zrt-re hárítják, akkor a MAL Zrt. joggal fordulhat a Magyar Állam ellen, hogy a neki eladott vagyontárgy nem rendelkezett azokkal a biztonsági követelményekkel, azokkal a kötelező tulajdonságokkal amelyekkel rendelkeznie kellett volna, és amelyek meglétében ő mint vevő joggal bízhatott. Ez tipikus hibás teljesítés, annak minden jogi konzekvenciájával. A Ptk. 310. §szerint szavatossági jogainak érvényesítésén kívül a jogosult a hibás teljesítésből eredő kárának megtérítését is követelheti a kártérítés szabályai szerint.

Itt tehát bármerről kerülöm a kérdést, minden oldalról a Magyar Állam a hunyó. Hát akkor tessék szépen elhárítani a kárt, és köszönettel elfogadni a MAL Zrt. által felajánlott öt éven át nyújtandó évi 300 milliós, összesen másfél milliárdos felajánlást. De ezt a Magyar Állam - kormánybiztosa révén nem engedi. Ergo a Magyar Állam nem akar fizetni? Se erről, se arról.

Nem kéne ennek így működnie, nem kéne így hírt verni, hanem szépen csendben az összes energiát a helyreállításra és a károk felszámolására fordítani. Nem mutogatni, nem a parlamentben nyíltszíni taps kíséretében bejelenteni letartóztatásokat, nem könnyesen világgá kiáltani, hogy Kolontáron nem lehet többé lakni -mert tényleg nem. De tenni kéne érte, hogy lehessen, annak aki mégis ott akar.

Nem jól működnek a dolgok.

Egyre több helyről hallani, anyám, én nem ilyen lovat akartam...

Kormányhatározat

Ahogy én tanultam, egy kártérítési felelősség jogalapját, -a felek ellentétes véleménye esetén- nem egy kormányhatározattal kell eldönteni, hanem a független bíróság, pártatlan döntésével, bizonyítási eljárás lefolytatása után, esetleg szakértők bevonásával fellebbezhető ítéletével állapítja meg.

És a felelősség megállapításának függetlennek kell lenni attól, hogy mekkora tragédia történt Kolontáron, és hogy mennyire együtt érzünk a károsultakkal és az elhunytak hozzátartóival.

Erről szól Montesquieu államhatalmi ágak szétválasztásáról szóló elve. Hogy egyik hatalmi ág se szóljon bele a másik kettő dolgába. Mert mindegyik független egymástól, a törvényhozói a bírói és a végrehajtói hatalom.

A kormányhatározat kárenyhítési rendelkezése, mellyel előfinanszírozási eljárásban juttatja pénzhez a károsultakat -más forrásból való megtérülés esetén visszatérítési kötelezettség mellett- azonban nagyon szimpatikus lépés a kormánytól.

Valamint azt is üdvözölni kell, hogy bizonyos sztárügyvédek pénzszerző és népszerűséghajhász lépéseit egy volt ügyvéd, aki jelenleg kormánybiztos - minden tőle telhető erővel visszaszorítani igyekszik.

A politika szolgálóleánya

Azért én nagyon megijedtem, amikor OV bejelentette az országgyűlésben, hogy őrizetbe vették Bakonyi Zoltánt, a MAL Zrt. vezérigazgatóját, és példás büntetésre számíthatnak a katasztrófa felelősei, és nyíltszíni taps tört ki.
Nem a parlamentben kéne bejelenteni a miniszterelnöknek, hogy a harmadik államhatalmi ág mit tesz, és milyen döntést fog hozni, mert a kevésbé tájékozottak még úgy gondolják, hogy a politika elvárásainak megfelelően kell a bírói döntést meghozni.

Nagy megnyugvásomra szolgált, hogy a bírói hatalom megvizsgálta a kérdést, és szöges ellentétben álló döntést hozott, mint amit elvárt tőle a politika.

Nem véletlenül írta le Montesquieu a Törvények Szelleméről c. könyvében már 1748-ban, az államhatalmi ágak elválasztásának szükségességét, mint a szabadság alapját. (a törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalom gyakorlásának el kell különülnie.

"Ha a törvényhozó hatalom a végrehajtó hatalommal ugyanabban a személyben vagy ugyanabban a hatósági testületben egyesül, nincsen szabadság, mivel attól lehet tartani, hogy az ilyen uralkodó vagy az ilyen testület zsarnoki törvényeket fog hozni, s azokat zsarnoki módon fogja végrehajtani.
Akkor sincsen szabadság, ha a bírói hatalom nincsen elválasztva a törvényhozó, valamint a végrehajtó hatalomtól. Ha a bírói hatalom a törvényhozói hatalomhoz kapcsolódnék, az állampolgárok élete és vagyona feletti hatalom önkényes lenne, mert a bíró törvényhozó is volna. Ha a bírói hatalom a végrehajtó hatalomhoz lenne kapcsolva, a bírónak elnyomó hatalma lenne.
De minden elvesznék akkor, ha ugyanaz az ember, vagy a főembereknek, nemeseknek vagy a népnek ugyanaz a testülete gyakorolná ezt a három hatalmat, vagyis a törvényhozó hatalmat, a közhatározatok végrehajtásának a hatalmát és a magánosok bűncselekményei vagy jogvitái feletti ítélkezés hatalmát."

Otthonszülés

Én nem értek egyet az otthonszülést elítélő hivatalos állásponttal.
Különösen nem dr. Geréb Ágnes szülész- nőgyógyász orvos meghurcolásával.
Az lehet, hogy eltiltották a foglalkozásának gyakorlásától, de a megszerzett tudását, és szakmai rutinját nem vehették el tőle.

A szülés előtt álló nők saját maguk, minden kényszertől és külső befolyástól mentesen döntöttek úgy, hogy nem kórházban hozzák világra gyermeküket. Az ő igényük hívta életre a születésházakat, illetőleg ők maradtak otthon saját lakásukban. Megfelelő gondossággal szereztek a szüléshez egy szülészorvos szakképzettségű segítséget. Az meg, hogy az élet magában hordozza a meghalás veszélyét, benne van a pakliban. Arról miért nem hallunk soha se egy hírt, se statisztikai számsort, se azt, hogy melyik kórházban, mikor miért született halva egy gyermek, vagy halt meg szülés után?
Ott miért nem vonják felelősségre a kedves doktor urakat, meg szülésznőket?

Amikor én születtem, akkor se kórházban folyt a szülés. Erre volt minden településnek Szülőotthona. ( Így lehetett megoldani azt is, hogy kisvárosokban is születhettek emberek nemcsak megyeszékhelyeken a kórházakban) A szülést alapvetően a szülésznők, a bábák vezényelték, szükség esetére volt ott a szülészorvos.

Sőt a születés maga nem betegség. Egy természetes folyamat.
És hadd legyen már mindenkinek saját döntése, hogy hol akar szülni! Aki egészséges, és várhatóan minden komplikáció nélkül tud szülni, és otthon akar szülni, hát tegye.
A döntés hadd legyen az övé.
De ő viselje a felelősséget is.
És ne szóljon bele az állam olyan dolgokba, ami az állampolgár legbelsőbb saját ügye.

És arra hivatkoznak, hogy nincs szabályozva az otthon szülés?
Hát kinek kéne szabályozni? Ki van mulasztásban? Hát akkor tessék szabályozni! De ésszel.

De miért is kell mindent szabályozni?

Biograd n.m., Razanj, Krk.

Biogradban is voltunk négy napot, nos, ez a város már nagyban különbözik az északon lévő nagyobb városoktól, jobban délszaki, mediterrán. Pálmafás, leánderes, hibiszkuszos. A tenger kékebb, a Cornátok közelsége sok sok apró szigettel szabdalt partközeli vizei, és nem utolsó sorban a Dolfin DC mindig mókára kész vezetőjének, Andynek a személyisége szabta meg a négy nap irányát. Szépséges víz, produkciót bemutató delfincsapatok, jókedv, jó hangulat, és a nyaralási érzet kialakulása volt jellemző. kezdett nem foglalkoztatni, hogy mit nem végeztem el az irodában, és elkezdtem éjszakánként álmodni. Nálam ez a teljes kikapcsolódás kezdetének jellemzője. Én évközben nem szoktam álmodni, vagy csak nagyon nagyon ritkán. Nyilván köze van ehhez annak a sajnálatos ténynek is hogy egyébként későn, vagy inkább korán fekszem le. Éjfél előtt sose kerülök ágyba, de gyakrabban ér ébren az egy óra, vagy a hajnali fél kettő is.
Itt meg nem volt tv. a szobában, besötétedett, a könyv amit vittem magammal, hogy majd olvasok, gyakran a második oldal után az orromon landolt, és már tíz után aludtam. Szóval volt időm álmodni, és emlékeztem is rá minden reggel. Kellemes álmaim voltak.


Biograd Na Moru ( Fehérvár, a tenger mellett) maga is megér egy nyaralást!

Andy búvárbázisa pedig mindenféle búvárigényt képes kiszolgálni, a technikai búvárok spéci gázkeverékeitől kezdve a szimpla nitroxig, ki mit kíván.
Andy, több nyelven prímán beszélő búvároktató, aki maga is részt vesz minden merülésen, - ami nem jellemző minden bázisvezetőre, valószínűleg mert ő szeret merülni. Gyönyörű fényképei is vannak, mert nem mellesleg jó fotós is. Legutóbb meg is nyerte a www.divecenter.hu havi fotós versenyét, és a nyereményét is magunkkal vittük, és átadtuk neki.
A merülések szokásos adriai merülések voltak, sziklahalakkal, polipokkal, gorgóniákkal, sajnos macskacápát nem láttunk és cápatojást sem találtunk.
Pedig nagyon szerettem volna olyan cápatojást látni, amit egy lámpával átvilágítva a benne fejlődő kis cápa is láthatóvá válik.
De nem láttunk.

Razanj pedig, a békés, álmaink netovábbja nyaralást adta. Kis falu a főútról letérve vagy 10 km-re van a tengerparton, közvetlen vízparti búvárbázis, már a neve is kellemes érzetet kelt: Nagy Kékség. És tényleg. A teraszról meg a hálószobából a nagy kékség látszik. A bázis tulajdonosai egy házaspár,Tóth István és felesége, meg a lányuk, akik Nyíregyházáról költöztek le Razanjba, és szívvel lélekkel csinálják mindazt, amitől a vendég jól érzi magát. Olyan érzése van az embernek, hogy tudom, hogy a végén fizetni fogok minden szolgáltatásért, de adott pillanatban azt érzem, hogy kedves, régről ismert barátainknál, szívesen látott, örömmel kiszolgált vendég vagyok. Főznek rám, kínálnak, hogy kérek-e még süteményt, igyak még egy pohár bort, kóstoljam meg a fehérbort is, közben úgy beszélgetünk el, mint akik ezer éve ismerik egymást.
Marcsi jól, és egyszerűen süti, főzi a helyi ételkülönlegességeket, a bárányt, a polipot, a grillezett oldalast, halat, csevapot.
És persze, használjam csak a mosógépét, csak tegyem be a holmijainkat, majd ő beindítja, és szól, ha kész van. És friss tengerillatú ruhákat szedtem be a délután öt órai tergetés után este, szárazon.

Wááá, ide még vissza akarok menni. Meg tudnám szokni.

Amikor elköszöntünk, akkor mesélték, nem kis büszkeséggel, hogy sűrűn előfordul, hogy a vendégeik, a búcsúzkodás után csak a falu közepén lévő kisboltig jutnak el, ott megveszik az útra való vizet, és visszaszólnak telefonon: Te Marcsi, mi lenne, ha még visszamennénk vagy három napra, tudsz szállást adni?
És persze, Marcsi tud.


Krk már kevésbé tetszett. Ez egy zsúfolt, emberektől hemzsegő olyan hely, ahol mindenki teljes erőbedobással nyaral.
Szarka Géza búvárbázisa a Buborék a tőle megszokott jó színvonalat képviseli, az apartmanháza jól megépített, és zsúfolásig telt kedvelt nyaralóhely. Gézával esténként borozás közben hatalmasakat beszélgettünk, meghánytuk vetettük a világ dolgait.

Meleg volt. Nagyon meleg. A közelgő bóra már érződött.
Parti merülésünk volt a Glavotoki kemping melletti parton. Semmi különös nagy dolog a merülésen nem volt, találtunk polipot, egy üres borosüvegben lakó szarvacskákkal rendelkező kis halat, aki kíváncsian kukucsolt ki az üveg száján, és jól elvitt minket az áramlás, úgyhogy szép hosszan uszonyoztunk vissza a part mellet az öbölbe.
A parton megettünk szendvicseinket, és már az almánál tartottunk, amikor kitaláltam, hogy a parti úton sétáljunk ki a szirtfokig, nézzünk szét.
A parti apró, éles köves mezsgyén a második lépésnél, amikor a jobb lábam sarkát letettem az útra, de már a bal lábam is a levegőben volt, a jobb lábam alatt megindultak a kövek, és a bal lábam feje, ami a talajra már merőleges volt szépen visszabicskázott, és én, bár igyekeztem kissé jobbra vetődni hogy letehessem a kezem, teljes erőből rázuhantam a kifordult bal bokámra, és egy torz mozdulatba merevedne akkorát estem, mint a búza ára a nagy gazdasági világválság idején.

Commandante rémült arcára emlékszem, ahogy visszafordult, és látta, amit látott.Rettegve kérdezte, hogy eltört-e valamim? Mondtam, hogy azt még nem tudom, miközben üggyel bajjal igyekeztem kiszabadítani az alám került bal lábamat, két kézzel igazgatva vissza rendes állásba.
A bőr lenyúzódott róla a lábfejemen és a lábszáram belső részén a térd alatt.
Az első gondolatom az volt, hogy Uramatyám, eltört a bokám!
Mondtam, hogy fel kéne valahogy állni, de egyedül nem tudok, lépjen egy lépést hátra, és nyújtsa a kezét, ne húzzon, csak tartsa a karját, hogy kapaszkodni tudjak.
És felálltam.
És ránehezedtem a bal lábamra. És elbírt. És tudtam járni, és nem tört el.
És nem szakadtak el szalagjaim se.
Fájt, de nem volt vészes.
A lenyúzódott bőröm sokkal jobban égett, mert lement a bőr a jobb combomon, meg a jobb könyököm is. De érdekes, hogy csak a felső rétege. Nyílván amiatt, hogy előtte jól felázott, mert vagy 67 percig voltunk vízben.
És a bokámat is valószínűleg az mentette meg, hogy a merülés végén intenzíven kellett uszonyozni, és jól bemelegítettem ezzel a mozgással a boka ízületemet, és a szalagok nem szakadtak, csak nyúltak.

Kicsit bedagadt, de nem volt vészes. Ültem az árnyékban, míg a többiek merültek, és Szentpéter halat láttak.

Este vizes borogatást kapott, meg aloe vera gélt.
És másnap hazavezettem több mint 700 kilométert.
És csak kicsit sántítok.
És most egy hét után azért jobban fáj. De tornáztatom, mozgatom, használom. Mert dolgozni persze el kellett mennem a múlt héten...

Hát így esett.

Azt csinálom amit én akarok

Az a legrosszabb, hogy az ember élete sokszor ad hoc eseményekből áll. Nehezen viselem a tervezhetetlenséget, bár manapság már igyekszem ezt úgy felfogni, mint a szabadság megjelenését: azt csinálom amit akarok. És azt akarom csinálni amit kell.
Ma is, reggel felkelve még nem gondoltam, hogy ma Kg-ra megyek, ráadásul autó nélkül. A kg-i lakásomban a teraszt burkolják, és festik, az irodámba meg ma érkezik meg a számítógép asztal, a polc, a bőrfotel, meg a hűtő. A lakáskulcsot odaadtam a mesternek. De másnak nincsen kulcsa az irodámhoz, így nekem kellett eljönnöm. Igen ám, de a kulcsaim bennmaradtak az autómban, amit meg odaadtam a fiamnak, hogy ma azzal intézze a dolgát. Ő meg reggel hétkor a Kőbányai Rendvédelmi napra ment, helikopteres mentés bemutatót tartani.
Tehát amikor a megoldási módozatok kerültek szóba, akkor a harmadik fordulós megoldás lett a legkézenfekvőbb: elmegyünk Kőbányára, elhozom az autónból a kulcokat, majd itthonról hazamegyek a commandantéval, az ő kocsijával, én kiszállok Kg.-on, ő meg megy tovább Debrecenbe. Majd átül a combóba, és elhozza nekem a cuccokat. Aztán visszamegy Db-be, és folytatja tovább a költözéses pakolási segítséget az anyukájáéknál. Majd hétfőn jön visszafelé, felvesz engem, és megyünk vissza Pestre. Hogy én másnap a saját kocsimmal jöhessek vissza. Egyszerű ez, mint az 1x1!