Otthonszülés

Én nem értek egyet az otthonszülést elítélő hivatalos állásponttal.
Különösen nem dr. Geréb Ágnes szülész- nőgyógyász orvos meghurcolásával.
Az lehet, hogy eltiltották a foglalkozásának gyakorlásától, de a megszerzett tudását, és szakmai rutinját nem vehették el tőle.

A szülés előtt álló nők saját maguk, minden kényszertől és külső befolyástól mentesen döntöttek úgy, hogy nem kórházban hozzák világra gyermeküket. Az ő igényük hívta életre a születésházakat, illetőleg ők maradtak otthon saját lakásukban. Megfelelő gondossággal szereztek a szüléshez egy szülészorvos szakképzettségű segítséget. Az meg, hogy az élet magában hordozza a meghalás veszélyét, benne van a pakliban. Arról miért nem hallunk soha se egy hírt, se statisztikai számsort, se azt, hogy melyik kórházban, mikor miért született halva egy gyermek, vagy halt meg szülés után?
Ott miért nem vonják felelősségre a kedves doktor urakat, meg szülésznőket?

Amikor én születtem, akkor se kórházban folyt a szülés. Erre volt minden településnek Szülőotthona. ( Így lehetett megoldani azt is, hogy kisvárosokban is születhettek emberek nemcsak megyeszékhelyeken a kórházakban) A szülést alapvetően a szülésznők, a bábák vezényelték, szükség esetére volt ott a szülészorvos.

Sőt a születés maga nem betegség. Egy természetes folyamat.
És hadd legyen már mindenkinek saját döntése, hogy hol akar szülni! Aki egészséges, és várhatóan minden komplikáció nélkül tud szülni, és otthon akar szülni, hát tegye.
A döntés hadd legyen az övé.
De ő viselje a felelősséget is.
És ne szóljon bele az állam olyan dolgokba, ami az állampolgár legbelsőbb saját ügye.

És arra hivatkoznak, hogy nincs szabályozva az otthon szülés?
Hát kinek kéne szabályozni? Ki van mulasztásban? Hát akkor tessék szabályozni! De ésszel.

De miért is kell mindent szabályozni?

A beteg joga

Bontom a napi postámat.
A helyi kórházból kértem egy beteg gyógykezelésére vonatkozó összes rendelkezésre álló iratukat,leleteke, ápolási naplót, lázlapot stb. onnantól kezdődően, hogy a mentő beszállította a sérültet, a zárójelentésig ( mely rendelkezésre áll, hisz kiadták a betegnek). Megírtam nekik, hogy nem a kórházat akarom perelni, hanem a baleset okozójának kötelező biztosítójától akarok kártérítést kapni, és ehhez az eljáráshoz kell nekem az összes kórházi irat. Csatoltam meghatalmazást, és orvosi titoktartás alóli felmentést is.
Érkezett a kórházból egy levél. Nézem a borítékot. Hmmm. Ez elég vékony. Ebbe nem fért bele 16 napi kórházi kezeléssel kapcsolatos összes irat. Hát nem is. A kórház kiküldte a kórházi zárójelentést (!?!) és közölte, hogy a többi dokumentációt 300.-Ft/oldal díjazás pénztárukba történő megfizetése ellenében tudja kiadni.

Hívom a kórházat, mert nyilván tévedés lehet a dolgoban: Nem tudom adni mással beszél, hívja később! mondja a telefonközpontos. Többször is, mert én próbálkoztam.
Hívtam a kórház betegjogi képviselőjét. Sajnálkozott, mert ő is találkozott már ezzel a problémával, és elmondta, hogy semmi eredményt nem értek el, most készülnek az ombudsmanhoz fordulni. De majd mindjárt rákérdez a kórháznál, hogy mennyiért adják ki az iratok másoltatait, és majd visszahív.

Közben felhívtam a kórházat képviselő ügyvéd kolléganőmet, aki mondja, hogy igen tud róla, hogy iratokat kértem, és kérdezték tőle is, hogy mennyi díjat lehet felszámolni, és az ő füle hallatára adta ki az igazgatónő a parancsot, hogy jó akkor oldalanként 10.-Ft+ áfa összeget kérjenek.
Akkor nyilván a teljes dokumentáció lehet a 300 .-Ft ? Nyílván csak elírás- állapítjuk meg.

De aztán csörög a betegjogi képviselő: nem tévedés, oldalanként 300 forint!

Nesze neked betegjog!