Kétszáztíz felett

A múlt hét vasárnap hivatalos látogatást tettem a Honvéd Kórház SBO részlegén.

Volt beutalóm, indokom minden, ami kell.
Amikor a felvételen kérdezték, hogy és mi a bajom, mondtam, hogy magas a vérnyomásom. A kérdő tekintet jelentősen megváltozott, amikor a beutalón lévő számot látta, és már csak annyit kérdezett, hogy az ügyeletes magát lábon küldte be?
Sürgős besorolásom lett, aztán bent is rosszallták, hogy a két nitromint és egy nyugta után se csökkent vérnyomásomat lábon hozatták  be, és kisebb ijedelem lett úrrá rajtuk, amikor a gyorsan benyomott kétféle intravénás cucc után kicsi tmég  feljebb ment a vérnyomáoms.
Ekkor tartottunk 230/110-nél.
Jött a harmadik féle csökkentő, ami végre hatásos volt, és leindult lefelé. Infúzió jött, amivel egésszel elértünk 160-ig, no itt meg megint  ijedelem jött, hogy ajajj, nem kell ennek ilyen gyorsan lefelé menni, infúzió elzár. Na, lényeg a lényeg pár óra várakozás után mikor már  belenyugodtam, hogy hosszabb kórházi tartózkodásra kell berendezkednem, jött az orvos, közölte, hogy kiveszi az infúziót, meg a tűt és mehetek haza.  Elkészült közben ugyanis a vérképem- amire azt mondta, hogy itt ilyet ne szoktak látni. Minden tökéletes. Még csak azt sem lehet mondani, hogy bármi a felső határ közelében lenne, nem, minden középértéke inkább alatta, mint felette. Búcsúzóul megmérték a vérnyomásomat, ami 145/80 volt, arra a kérdésre, meg, hogy modaná már meg valaki, hogy akkor  miért is ugrott meg a vérnyomásom- csak pingvinezés volt a válasz: két kar középső tartásig lendülve nyitott tenyérrel felfelé: Azt csak a Jóistenke  tudja... Van az úgy, hogy a régi vérnyomáscsökkentő egyszercsak már nem hat. Írjon fel újabb félét a háziorvos. Egyébként minden rendben van.

Hát írt. Dög-erőset. Második napra 90/66-os vérnyomást mértem, amit úgy találtam, hogy túlzottan alacsony
főleg úgy, hogy szegény szivem a korábbi 70 körüli pulzusomat  feltornázta 98-ig, hogy valahogy fenntartsa az agyam vérellátását is. Ez volt az a pillanat, amikor gyorsan megittam egy liter vizet és főztem egy jó erős kávét.
A második kávé után 110/67-nál  75-ös pulzussal már nyugodtabb voltam.
Másnap az egyik  gyógyszer még lefelezett adagban is erősnek bizonyult, így azt elhagytam és a másikat is lefeleztem  Most azóta  két napja végre normális vérnyomásom van.
Mára volt megbeszélve a háziorvossal,. hogy vigyem neki a feljegyzett vérnyomás értékeimet, de hát kiderült, hogy szabadságon volt, a helyettes orvosnál meg mit keresnék.
Majd a jövő héten.

Persze én pontosan tudom, hogy mitől emelkedett meg a vérnyomásom...

Anyám kilencvenedik  éves és  úgy döntött, hogy neki több figyelem kell, ezért olyan dolgokat produkált, amit maga se gondolt komolyan.  Én meg komolyan vettem. Egész nyáron  egy hét volt, hogy elmehettünk, egy hétre vállalta be a nővérem a felügyeletet, aztán közölte velem, hogy ő most elmegy a velencei tónál lévő telkére, én meg oldjam meg ahogy akarom.
Komoly gondjaim voltam, de hosszas rábeszélés, győzködés, ápoló személyzet beköltöztetése, vagy ápolási otthonban való elhelyezés beígérése után anyám úgy döntött, hogy mégiscsak jobb az, ha  saját lakásában egyedül kapcsolgathatja a tévéjét, és az ebéd megrendelés után, az önkormányzat szociális segítő szolgálatának napi látogatása mellett rendeződni látszik a helyzet.
De az a két nyári hónapot nagyon a lelkemre vettem. Az egész elmúlt év pörgős történéseivel hajszás változásaival  sok volt ez - alacsonyabb fordulatszámra kapcsolok.