Veliko plavetnyilo

Van mentségem. Legalábbis kifogásom.

Az úgy volt, hogy szafariról hazajövet felhívtam a reménybeli vevőt, hogy döntsön, kell a lakás, vagy nem.
Azt mondta, hogy kell. Így aztán kisebb, késre menő alkudozás után eladtuk neki a lakásunkat.

Gyorsan nekiálltunk keresni és venni egy lakást a volt férjemnek Szegeden. Közben  magamnak is  kellett lakást nézni.

Amikor megvoltak a lakások azokat kellett felújítani, közben a régi lakásból kellett a holmikat összeszedni, kiárusítani és kiköltözni belőle.

December közepére  az újonnan megvásárolt és felújított szegedi lakásba beköltöztettük a volt férjemet, felkerült az utolsó kép is a falra, felfúrtuk a lapostévét,  kitettük a karácsonyi díszítést és ő rendben volt.

K-n az én lakásomat is festették, készült a konyhaszekrény, szerelték a tűzhelyet a villanyt, a mosogatógépet, a kazánt  terítették a kőzetgyapotot a padláson, vezették ki a tetőn a szagelszívó végét és a lakhatóvá tétel befejezése is megtörtént, de kellett dolgoznom is egy kicsit így csak február közepén költöztem át az albérletből. De megígértem a barátnőmnek is, akinek a lakásában laktam, hogy kerítek neki magam helyett egy rendes, jól fizető albérlőt. Szerencsénk volt, mert én kiköltöztem és azon a hét végén az új lakó be is költözött.

 

Május vége van, mostanra sikerült beszerezni és felszerelni a légkondit, elkészült a szagelszívó csövét elrejtő szekrénypótlás, minden  működik, de persze korántsem vagyok teljesen készen.
Nem volt könnyű 200 nm-nyi cuccot bezsúfolni 2 x 50 nm -be.
A héten az irodából, ahol ideiglenes állomásozott, elvitték a nagyanyám festett ónémet szekrényét felújítani, az is készen lesz egyszer.


De most! Most elmegyek szabadságra, ha minden jól sikerül akkor kedden irány az Adria.
Vár a nagy kékség. A veliko plavetnyilo.
Megyeeeek!