Bicaj

Olyan ez, mint a biciklizés - szokták mondani, - nem lehet ezt elfelejtetni.
Hát persze, de arról nem beszélnek,  hogy nincs rajta visszapillantó tükör, hogy a kormánymozdulat nem áll szinkronban sem a mozdulat nagyságával, sem az akaratoddal, hogy minden döccenő azonnal átvezetődik a biciklivázból beléd, hogy ha meg akarsz állni, akkor nyomod a féket, mint süket az ajtót, és mire annyira lelassul, hogy talán le tudsz szállni,  és felemeled a lábad a kontráról-  a bicikli meg úgy gondolja, hogy ha te nem nyomod a féket, akkor ő megy tovább és ott vagy a bajba, hogy merre is dőlj el... A szobabiciklin sose voltak megállási, leszállási problémáim.

Na egy szó, mint száz, elmentünk biciklizni. Kerestünk egy autók  nem járta belső részt és ott nekiindultunk.  Óh je, megy ez, csak ne ülnék olyan magasan, ne imbolyogna alattam a két kerék, csak tudnám egyenesben tartani a kormányt, csak ne rettegnék attól, hogy mikor és milyen gyorsan kell leszállni és azt hogy fogom kivitelezni.

Irigyeltem minden biciklist, mert könnyedén haladtak,  beszélgettek, kacarásztak, csak én koncentráltam minden idegszálammal, ujjaim hegye fehéredett már, annyira szorítottam a kormányt.


Akkor kezdett gyanús lenni a dolog, amikor a gáton az első kocogó iszonyatos sebességgel elhúzott mellettem...
Óh, hol vagyok én attól, hogy olyan célokat tűzzek ki magam elé, hogy leelőzöm a 70 éveseket!

Na szóval, félelmetes, majdnem nyolc kilométert tettünk meg másfél óra alatt. Utólag megnézve  a google útvonaltervezőjét, ha gyalog mentünk volna, akkor hat perccel hamarabb megtettük volna a távot.
Persze ebbe az időbe nem volt beleszámítva, hogy egyszer a bicikli nem akart megállni velem a gyenge lejtőn, illetve mire én leszálltam volna, ő csak gurult tovább lefelé, illetve az sem, hogy a bicikli úton megijedtem a szembe jövő biciklitől, hogy nem férünk el egymás mellett, és lehúzódtam az út szélére, de ott egy kicsit lejtett kifelé és én lágyan beborultam a kerítésbe. Még szerencse, hogy alul kő lábazaton állt, a felső rész pedig drótháló volt, ami lágy öblöt formálva befogadott. További szerencse, hogy nem szögesdrótból volt.

Na de nem is a táv megtételének gyorsasága volt a tét, hanem öncélúan maga a biciklizés.

Mostanra fáj a fenekem, a térdem, a vállam, a nyakam és a hátam. Hogy csak a nagyobb dolgokat említsem.
Nem is értem mit szeretnek az emberek annyira a biciklizésben...?