2012. május 6., vasárnap

Semmi se kötelező

Nyaralás közben az élet nem rohan annyira. Nézelődés és ráérős szemlélődés van. Például nyilvánvaló, hogy Montenegrón jelenleg sokkal több az egy főre eső igen gazdag ember, mint a Európa egyéb közép-keleti részén.
Nem tudnám egy kezemen megmutatni, hogy hány Ferrarit láttunk- nem kis kárörvendéssel az útjaik állapotát ezekkel az autók mély építésével összevetve...
Aztán a gyöngyszem, Sveti Stefan.
Pár évtizeddel ezelőtt elnéptelenedett kis sziget volt, mindenki elköltözött róla. Aztán jöttek e befektetők
megvették az egész szigetet és úgy ahogy volt szállodává alakították. Egy igen drága  exkluzív szállodává.
Már a part megközelítése sem egyszerű, egy egész villanegyed épült fel az országút, a régi jadranska autocesna és a tengerpart között. A szépen gondozott, parkosított részen csak a keskeny betonsávot használhatod, mert a többi rész magánterület, szigorúan lezárva sorompóval minden villa felé leágazó bekötő út. A zsigetre magára öt euró személyenkénti belépővel lehetne bemenni sétálni, de az én rebellis kuruc szivem nem engedte, hogy azért kelljen fizetni, ami semmit se ad. Különösen nem, hogy a szigeten szálloda van, semmi eredeti a régi életből, márpedig flancos butikokat nem akartam nézegetni a pénzemért. Az árak színvonalára mi sem ad jobb eligazítást, mint a parton lévő "elzárt" strand, ami ugyan nem a szó szoros értelmében van elzárva, de hatalmas tábla hirdeti, hogy a strandon kötelező a szálloda szolgáltatásait igénybe venni, ami fejenként ötven euró.

Itt látszik a "gazdag felszereltség"....

Budva viszont igazi élő város, az óváros meg olyan mint akár Trogir, akár Dubrovnik óvárosa. Régi, kissé felújítva, telerakva butikokkal, éttermekkel.Igazi túrista látványosság. A citadelláról viszont pompás kilátás nyílik.




És zárásul legyen itt két kép a holdtöltéről a tengeren.



És hogy miért nem a tengerparton ülök? Hát, mert kitörni készül a napallergiám, meg egyébként is fátyolfelhős az ég, a fiúk szárazruhában elmentek merülni én meg az árnyékos teraszon próbálok lelket lehelni a net kapcsolatba. Élvezem, hogy semmit se kötelező csinálni. Még a tengerparton ülni se.

Nincsenek megjegyzések: