Többségben Lévő Rendes Állampolgárok Állampolgári Jogainak Oszággyűlési Biztosa

A JOGIQ blogban hozzászólásnak indult ez a bejegyzés, de hosszabb lett, mint egy illendő hozzászólás, ezért ide teszem:

Értem én, hogy krízishelyzetben van az aki utcára kerül, meg hogy nincs magántere, de ennek az elviselésének a terhét nem az állampolgárra, mint magánszemélyre kell hárítani, aki nem tud ellene tenni, nem tud ellene védekezni.
Tessék ezt felvállalni az államnak, tessék elhelyezni azt akinek nincs hova mennie, tessék neki minimális ellátást adni, tessék ezért tőle elvárni, hogy a köz javára munkát végezzen, mert nem járja ám, hogy aki dolgozik, fenntartja magát és családját, fenntartja az államot az adóiból és járulékaiból annak még azt is el kéne viselni, hogy az ablaka alá fekszik ( ...-ik) egy hajléktalan, vagy az utcán erőszakos módon kéregetnek tőle, vagy hogy a gyerekét nem engedheti le a játszótérre, mert ott részeg hajléktalan nénik és bácsik dajdajoznak, vagy hogy néhány hajléktalan beássa a földbe és hagyja ott meghalni... ( 1 . 2. , 3.)

Az aránytévesztés a legfőbb baj.

Joga és védelemre méltó státusza annak van, aki rendes állampolgárként lakik valahol, dolgozik valamit, keres valamennyit, fizet adót, járulékot, és rendet tart maga körül, tisztán rendezett viseletben jár az utcán. Na őt kell(ene) elsősorban védeni! Őt kéne attól megkímélni, hogy ráadásul még rosszul is érezze magát a bőrében, félve járjon az utcán, rettegve szagoljon bele a lépcsőházának levegőjébe, hogy vajh beköltözött-e egy vagy két hajléktalan a házukba, pokollá téve egy egész lépcsőház életét.

A többséget védjük meg a veszteni való nélküli -ezért aztán mindenre képes- kisebbségtől.

Mikor lesz már a Többségben Lévő Rendes Állampolgárok Állampolgári Jogainak Oszággyűlési Biztosa?


Korábban, akinek nem volt hol laknia, az elment cselédnek. A cseléd olyan munkavállaló volt, aki a munkájáért valamilyen szállást, ellátás, és valamennyi pénzt kapott. Nem volt fényes sora, persze, hogy nem. De nem kéregetett, nem aludt az utcán és nem keltett félelmet és visszatetszést másokban. Sőt, igyekezett kikerülni a cseléd státuszból.

Falun, és kisebb városokban most sincsenek még hajléktalanok. Ott még most is sikerül elkerülni ezt az állapotot. A nagyvárosok termelik a hajléktalanokat.

Aki önhibáján kívül az utcára kerül, azt segíteni kell. Akkor is, ha nem akarja. Micsoda dolog az, hogy 'nem lehet bekényszeríteni' a hajléktalant a hajléktalan szállóra? Igenis tessék megbüntetni azt, aki annak ellenére az utcán él, hogy lenne helye az ilyen közintézményekben, akinek tudnának munkát, keresetet adni, aki csak nem akar ezzel élni valamilyen, bármilyen megfontolásból.
Tessék szociális otthonokat létrehozni, nem a meglévő ún. öregek szociális otthonára gondolok, hanem azokra szabott szociális otthont, akik munkaképesek, csak nincs hol lakniuk, akár önhibából, akár külső körülmények okán. Azonban az itteni elhelyezésnek ellátásnak nem szabad olyannak lenni, hogy ez egy vágyott elhelyezés legyen. Igenis legyenek mostoha körülmények, lakjanak egy szobában többen, egy fürdő helyiség legyen sokuknak, szűkös ellátás legyen, szigorú
napi és házirend legyen, dolgozni kelljen, elsősorban saját intézményük fenntartására, mosni, takarítani, főzni, mosogatni, kertet művelni, járdát seperni, ezen túlmenően napi 8 órában kötelezően közmunkát is végezni, a keresetéből kötelező legyen takarékoskodni, hogy kikerülhessen innen. Ne jobb körülmények között éljenek, mint a rendes, dolgozó nagytöbbség, hogy mindenki igyekezzen innen elkerülni.

Én ezen személyek szabadságának közérdekből való korlátozása mellett vagyok.