2011. július 25., hétfő

Szigorú szülő?

A tömött villamoson divatos anyuka ül divatos drága holmikba öltöztetett hároméves kislányával. A négyes ülésen a kislánnyal szemben egy idős nő ül, mellette egy fekete bőrszerkós, szegecsekkel kivert, tetovált fazon, rágózva, fülébe dugott fülhallgatóból üvöltő alternatív zenével. A kislány harangozik a lábával, és minden előrelendülés során belerúg a vele szemben ülő idős nő térdébe. Az idős nő igyekszik kitérni a rúgások elől, de akármerre is húzza a térdét, a divatbaba mindig pontosan térden rúgja. Az idős nő kéri a kikent kifent anyukét, szóljon legyen szíves a gyermekének, ne rugdossa, mert fáj a lába. Az anyuka felháborodottan visszavág, dehogy szól rá a gyerekre, ő szabad szellemben neveli a gyerekét, azt csinál amit akar, ha rászólna, akkor lelkileg sérülne a gyerek . A kislány boldog mosollyal harangozik tovább a lábával, és rugdossa szemben ülő térdét. Kisvártatva feláll a bőrszerkós, kiveszi a rágót és a divatos anyuka hajába nyomja a rágógumit. Mire az a felháborodottságtól hápogva kérdi, hogy mégis hogy képzeli? Mire a rokker csak annyit mond, "tudja, engem is szabad szellemben neveltek".


Nézem a Spektrumon a Világ legszigorúbb szülői sorozatot.
Elcsodálkozom a brit tinik viselkedésén, azon az eszméletlen szabados, azt csinálok amit akarok, mindenki más le van sajnálva típusú életfelfogáson, ami süt belőlük. Nem, nem is az ő viselkedésük az, ami igazán felháborít, hanem a szüleiké. Pedig nem is róluk szól a műsor. Pedig ők a hibásak. Nem is kicsit. Nagyon.
Valahol valamit nagyon elszúrtak a gyerekek nevelésével. Velük kellene foglalkozni, nem az elrontott nevelésű gyerekeikkel.

Érdekes, hogy a Póráz két végén (It's Me or The Dog) c. műsor, ami a kutyák neveléséről szól, ott bezzeg a kutyatartókat tanítják meg arra, hogy hogyan bánjanak a kutyáikkal. Cesar Millan-ről nem is beszélve.

A szülőket kéne megtanítani arra, hogy kell a gyerekeikkel bánni. A legtöbb embernek fogalma sincs arról, hogy hogyan lehet gyereket, vagy akár kutyát nevelni.

Apám mondogatta, hogy "ezen a világon a vereshagyma pucolástól az egy-isten-imádásig minden erőszakon alapul" annak idején nem hittem, mostanra azonban egyre tisztábban látom, hogy igen, igaz. Legfeljebb az erőszak módjában vannak különbözőségek.

A baj az, hogy ezt az "erőszakot" manapság gyakran a gyerekek alkalmazzák a szüleikkel szemben.

Miért van az, hogy kutyát nevelni jobban tudunk, mint gyereket?

8 megjegyzés:

Ági írta...

Talán mert a kutyanevelésre megvannak a kidolgozott szabályok, ha ezt mondom, azt csinálja, ha azt mondom, akkor amazt, stb. A gyereknevelés mikéntjére rájönni meg túl strapás, arra nincs se idő, se türelem.

bluemoon írta...

De akinek se ideje, se türelme nincs, annak minek gyerek? Mert se kutyát, se gyereket tartani nem kötelező. Miért csak az örökbefogadó szülőknek kell vizsgát tenni, hogy gyereket nevelhessenek? Mert ők legalább akarnak gyereket, hisz örökbefogadni is hajlandóak más gyerekét, aki meg csak "úgy marad", az azt csinál a sajátjával amit akar... Nemcsak a kötelező orvosi vizsgálathoz kellene kötni a szülési segély ( vagy most hogy hívják) folyósítását, hanem például egy gyereknevelési, csecsemő- gyermekgondozási tanfolyam elvégzéshez is, amit a terhesség 9 hónapja alatt kellene elvégezni. Mindenkinek.

IO írta...

Nem rossz ötlet, mert rengeteg szülő van, aki meg sem próbálja megregulázni a gyermekét, mindent utánaenged, márcsak azért is, hogy szegény gyerek nehogy hiányt szenvedjen valamiben. Mondjuk szerintem így a legfontosabb dologban szenved hiányt.
Egyébként utána lett valami foganatja a rágóguminak? Nem volt nagy kuncogás a környéken?

bluemoon írta...

:) "Egy újszülöttnek minden vicc új." Ez volt a Ludas Matyi c. újság szlogenje.


Tudod minden jó történetnek van egy hibája: vagy nem velem esett meg, vagy nem igaz. Ez a történet is egy régi vicc volt.

s@só írta...

Szerintem nem erről van szó!
Felnőtt egy generáció, akik a mostani rugdalóskislány és annál pár évvel idősebb - állítólagosan viselkedészavaros és egyéb pszichés zavarokkal küzdő büdös kölkök szülei már. Ők voltak azok, akiket apuka és anyuka biztatott azzal, hoyg nyugodtan pofázz vissza a tanárnak, mert ha retorziót alkalmaz, majd mi ellátjuk a baját.... Kicsúszott az irányítás, a felelősségvállalás és minden moralitás - sajna mindkét oldalról. A szülő lázít - uszít, a tanár szarik rá. És a kapucnisok sötét és világoskék generációja árnyként lebeg mindenhol. Kicsi nácizmus, mondom sötéten látva a dolgokat. Persze tisztelet annak a nagyon kevés kivételnek.

s@só írta...

Ági!
A gyereknevelésnek is vannak szabályai! Én miért tudtam megtanulni? Az én gyerekeim miért fogják tudni? No? Mit gondolsz?

bluemoon írta...

A legjobb tanítás a példa.
Sajnos ez pro és kontra is igaz.

Nagy hiba tovább, hogy a kötelességek és jogok egyensúlya alaposan megbomlott. Egyre csak a jogaikat hangoztatják egyesek, bezzeg a kötelességeikről hallani sem akarnak.
Állam tartsál el, gyógyítsál, tanítsál, adjál pénzt, mert nekem nincs. De bezzeg ezért éntőlem ne várj semmit. Nem dolgozok, nem fizetek adót, nem tartom be a szabályaidat, sőt amit akarok azt megszerzem, elveszem, elviszem, mert hiszen neked van, nekem meg nincs, és ez nem igazságos.
Ja hogy te megdolgoztál ezért? Hát úgy kell neked! Látod mire mentél vele? Mostmár neked sincs...

Névtelen írta...

Igen, erre az utolsóra reagálva: szerintem itt van a kutya elásva. Ciki szabálykövetőnek lenni!Lásd kresz; lemérhető az utakon a társadalmunk minősége. Csak az ÖNmegvalósítás van célul kitűzve, mely magával vonja az intolerancia térnyerését, minden élethelyzetben :(. Én is eléggé sötéten látom a dolgokat, főleg mióta gyerekem van. És én azon rágódom, vajon nem túl szigorú vagyok-e. Nálam meg az a baj, hogy ritkán tudok laza szülő lenni. Ez sem jó.