Ha egyszer sikerülne végre egy olyan lakásban laknom, ahol az alattam lévő lakó nemdohányzó lenne, az nagyon jó lenne!
A pokolba kívánom a késő esti teraszon dohányzását, meg a kora reggeli, kávéval és cigivel való randiját közvetlenül alattam.
Én ugyanis a cigifüstre rögtön elkezdek köhögni, a szemem könnyezik és a szagára felfordul a gyomrom.
Csak tudnám, hogy hogy bírtam én dohányozni tizenöt évvel ezelőttig?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Ugyanígy vagyok én is, '83-ban leszoktam, de szintén elcsodálkozom időnként, hogy tényleg hogy is bírtam annak idején dohányozni? Már nagyon régóta nem létezhet olyan élethelyzet, amikor eszembe jutna, hogy rá kéne gyújtani, és soha nem is kívánom meg, sőt fulladozom, ha valaki a jelenlétemben füstöl.
Megjegyzés küldése