"Egyszerre öröm és óriási felelősség, hogy mindig a gyerekem anyja vagyok, amíg világ a világ, és már nincs olyan gondolat, ahol csak én vagyok."
Írja ezt Myreille és állítom, hogy igaza van.
Még huszonhat év után is így érzek.
Az anyukám is azt mondja, hogy ő már sokkal régebben így érez.
Akinek nincs gyereke, az nem is érti ezt a dolgot, mert hiszen ennek a dolognak a másik oldalán lenni ez természetes, és fel se tűnik neki, hogy mekkora áldozat és öröm ez a másiknak.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése