2011. február 5., szombat

Az egyik szemem sír, a másik meg nevet....

Olyan konyhát láttam, de olyat! Kézreálló, mindennek helye van benne, és még szép is. A fürdőszoba csillog villog, vaníliás madártej és meggy színű csempével. Az előszoba és a háló beépített szekrénye minden holmit képes elrejteni, és meglepő műszaki megoldással a földről lehet a felső részre beakasztgatni a ruhákat. Most lett kész a lakás, a fiatal tulajdonosnője most költözködik.
Egy baj van, -illetve nem, nem is baj, ez, csak nekem esik kicsit furcsán a dolog, pedig több mint húsz éve, minden nap, csak azért tettem meg mindent: hogy felnőjjön és önállóan legyen képes élni- hogy viszi magával a fiamat is.

Egyelőre nehéz elképzelni, hogy hogy lesz ez ezután...

De azt sem tudtam elképzelni, hogy milyen lesz az életem azután ha megszületik a gyerekem, és mégis kialakult. Amikor a második gyerek megszületett, akkor már nagyjából tudtam mire vállalkoztam.
Aztán mire beleszoktam a mindennapi kétgyerekes státuszba, egyszer csak elköltözött a nagyobbik. De maradt még egy, és volt vele teendő bőven.
Most meg elköltözik ez a gyerekem is.
Fizikálisan mindkét gyerekem felnőtt. Remélem, hogy mentálisan is sikerült őket olyan munícióval ellátni, hogy elegendő lesz, legalább a kezdéshez. A többit majd megszerzik útközben.

Az én életem pedig, megint alaposan megváltozik.

De jó!
Felnőttek a gyerekeim!

9 megjegyzés:

s@só írta...

...azért néha hozzászólok, ha nem baj.
Most egy nagyon banális dolog jutott erről eszembe:
"....egyszer nélkülünk megy a vonat tovább,
És az állomáson állunk, ahol integetni kell..."
Hát valami ilyesmi, és/mert/most/talán azt gondolom az első ilyennek a küszöbén állok én is...

Névtelen írta...

sok sikert a fiataloknak, hogy elinduljanak! :)

és az idősebbeknek is, hogy ezt jól viseljék! :))

kgt

bluemoon írta...

s@so az a baj, hogy csak néha szólsz hozzá! Én örülnék a több észrevételnek, és véleménynek is.
@kgt majd igyekszem. De hogy s@so hasonlatánál maradjunk, jobb elmenni azzal a vonattal, mint az állomáson ácsorogni még egy kicsit, a vonat után nézve, aztán hazamenni a kiürült kéglibe...
Nem értettem sose azokat a szülőket, akik a gyerekeik elköltözése után egy múzeumban éltek. Megőrzik a gyerek szobáját érintetlenül, változatlanul. Persze ez csak az amerikai filmeke jellemző.

Thia írta...

bluemoon: remélem te már masszázs szalont nyitottál a gyerek szobájából! még a végén visszajön, ha látja, hogy ott áll üresen! :D (persze csak most nagy a szám, majd mikor az én lányom költözik, akkor nem fogok így vihorászni úgy érzem. :) )

IO írta...

Azért jó hazamenni... És nagyon is függ attól, hogy mennyire mész messzire.

bluemoon írta...

@IO: neked persze hogy jó hazamenni, de a szüleidnek nem jó otthon nézegetni az elárvult szobádat, mint egy múzeumban.
@Thia: még nem ment el, majd csak a hét vége felé szedi össze a cuccait, de ez a masszázs szalon nem is rossz ötlet. Csak ha megtudja, akkor lehet, hogy méginkább vissza akarna költözni...:D

IO írta...

Pedig az én szobán sem maradt érintetlenül, mondjuk nem lett belőle masszázs szalon:)

Thia írta...

bluemoon: hát miheztartás végett, azért rakj be a szoba sarkába egy kanna festéket, hogy lássa, nagylány már az anyja, előre tervez (lila masszázsszalont) és nem esik kétségbe, mert kirepül az a gyerek. (legalább lesz hova leülnöd bőgés közben a jövő héten!) :D

bluemoon írta...

A szoba eleve kékre van festve és annyi hely nincs még benne, hogy beférjen a festékes vödör, mert csak éppenhogy vitt el a cuccaiból.
Pedig a masszázs nagyon is jól jönne, mert úgy fáj a derekam, hogy ihaj.