2010. december 4., szombat

Ciprus 4

A Zenobia az általam valaha látott hajóroncsok legnagyobbika.
Tükör simaságú tengerről, 22-23 fokos vízben, 20 méteres látótávolság mellett merültük meg.
Viszonylag elérhető mélységben van a hajó, az oldalára fordulva áll az aljzaton. A hajó valójában egy Scaniákat szállító hatalmas két oldalról pakolható (roll on roll off) komp volt, ami műszaki hiba miatt merült el 1980-ban az építése utáni első útján, amikor Svédországból vitte a kamionokat Szíriába. A hiba az volt, hogy a ballaszt tartályok egy részébe valami miatt egyszer csak elkezdte az automatika beszivattyúzni a vizet. A hibát nem tudták elhárítani, pedig a hajó bement Pireuszba is, mert a kapitány már ott észlelte, hogy a hajó furcsán viselkedik. Ott kiszivattyúzták a vizet a ballaszt tartályokból, de mire Ciprushoz közel ért, már megint megtöltötte az automatika azokat.
A hajó bejött a kikötőbe, de itt már meg is dőlt. A kikötői hatóságok azonnal kirendelték a kikötő előtti vizekre, mert ha mégis el találna süllyedni, akkor eltorlaszolná és megbénítaná az egész larnacai kikötőt. A város előtti vizeken még küzdött a hajó, de mikor45 fokban megdőlt, akkor menthetetlen lett a helyzet és a Zenobia szép csendesen elsüllyedt. Tele vadonatúj kamionokkal .
Kártérítés megfizetéséért soha senki nem folyamodott egyik biztosítóhoz sem.
képek a hajóról és az elsüllyedéséről itt (egér jobb gombjával nyisd, mert így új ablakban nyitja meg)

No ezt a hajóroncsot merültük ma.
Hatalmas a roncs, a mélyben egyik végétől a másikig el se lehet látni. De a 30 méternyire lévő fedélzeten ott vannak rögzítve a Scaniák, az oldalra dőlt hajón- döbbenetes látványt.
Itt meg néhány víz alatti kép is található.

Életem első dekós merülése lett ez, annyira rácsodálkoztam a látványra. Az első merülésünk is átlagban 20-23 méteres átlagmélységben volt, a második szintén, és úgy a harmincadik percben látom ám, hogy a merülésvezetőnk - aki mellesleg egy ciprusi, vélhetően magas rangú katonatiszt volt- feszt kérdezgeti tőlem, hogy mennyi levegőm van. Mutatom neki, hogy 110 bar, és nem értem, hogy miért kérdi meg harmadszor is, hiszen most is 110 az. Mire leesett, hogy valójában a komputerét mutogatja, hogy mondjam meg neki, hogy az enyém mit mutat. Láttam én, hogy villog rajta, az 5 perc jelzés, meg a 3 méteres mélységben való tartózkodási előírás, de én gyorsan elkönyveltem, hogy na ezt eddig is megtartottuk ha mutatta a komputer, ha nem, minden merülés végén öt méteren három percet üdültünk és nézelődtünk, ez volt a mi biztonsági megállónk. Hát kellett egy kis idő, meg Commandante mutogatása, hogy rájöjjek, ez nem három perc öt méteren, hanem öt perc három méteren és nem biztonsági megálló, ha nem dekompressziós idő.
Hát így ott libegtünk három méteres szédítő mélységben a mi hajónk alatt- öt percig.
De nemcsak mi, hanem az egész csapat, mert a csoport másik felének ennél sokkal rosszabb volt a helyzete. De kidekóztuk, és ez volt az a helyzet, amikor megérte a mélyben tartózkodni, és bevállalni a dekós merülést, mert ott volt a látnivaló.

A csoport másik fele...
Mi voltunk ketten a kisebbik a fele, azok meg hatan a másik fele.
Amikor beültünk a kisbuszba, ami kivitt minket a kikötőbe, hogy hajóra szálljunk, mi szokásunk szerint egymás között normál hangon beszélgettünk magyarul, mintha itthon tennénk ugyanezt, mert azt nem egyszer láttuk már milyen kellemetlen is, amikor a nagy hangon magyarul üvöltözőnek két szóval megfelel az ember, és a másik meg csak pirul a szégyentől. Én alapból nem mondok olyat, amit a másiknak nem mondanék, ha értené. A többiekhez meg angolul beszéltünk.
Ők is más nyelven beszéltek egymás között, kis hallgatózás után kiderült számunkra, hogy románul.
Aztán megláttam az egyik fickó kezében a merülési naplóját, amire rá volt írva a neve: Szabó
Hmm. Ez a fickó biztosan beszél magyarul is, ha már magyar neve van, meg a csapat még egynéhány tagja is. Lehetetlen, hogy észre ne vette volna, hogy mi magyarul beszélünk, és még csak annyit se mondott, hogy fapapucs.
Mikor kérdeztem Commandantét, hogy szerinte is magyar nemzetiségű-e csak annyit mondott, hogy igen, de ha nem akar magyarul beszélni, akkor nem kell. De milyen az élet, a hajón egyszer csak csörgött a mobilja, és nagy hangon elkezdett magyarul telefonálni, hogy itt vagyok Cipruson, éppen most merülök, és hosszasan beszélgetett a hívóval. -ékes magyarsággal...
Amikor látta a csúfondáros pillantásomat, inkább elfordult.
Eztuán se szólt egy szót se többet magyarul. Ha valamit kért, angolul tette, de igyekezett nem kérni semmit se.

Nekem az annyira furcsa volt. Commandante azt mondja, hogy nyilván nem akart a román csapatból kitűnni. Hát onnan nem is tűnt ki- de magyarság nem vállalása nekem fájó volt.

Két nap alatt kétszer találkoztam magyarokkal, de egyik se, még csak egy jó napotot se küldött felém.
Én meg nő létemre nyilván nem fogok ráköszönni egy fiatal fickóra. Se angolul, se magyarul.

4 megjegyzés:

IO írta...

Miért nem kértek kártérítést? És miért nem próbálták meg leszedni a kamionokat róla a kikötőben, amíg lehetett?

bluemoon írta...

Jó kérdések! A válaszokat nem ismerem rá én sem. A kamionok leszedése talán nem volt lehetséges, mert hiszen mire ideért Pireuszból, és bejött Larnaca kikötőjébe már annyira meg volt dőlve, hogy kiparancsolták a kikötőből, nehogy ott süllyedjen el.
Néhány kép feltalálási helyét feltettem a bejegyzéshez, nagyon érdekes fotók.

IO írta...

Nem félelmetes a roncsok közelében búvárkodni? Nem feltétlenül a mélység miatt gondolom, hanem inkább a roncsmaradványok miatt.

bluemoon írta...

Az embernek eszébe jut persze, hogy ez egy hajóroncs, és itt emberek haltak meg. Az is eszébe jut, hogy ingatag egyensúlyban lehet ott a tenger fenekén a roncs, de sokkal lenyűgözőbb maga a hajó látványa, hogy mekkora hatalmas, hogy a vastag a acéllemezeket milyen könnyedén gyűri össze a nyomás, mintha csak egy papírlap lenne.
Itt ennél a roncsnál emberéletben nem esett kár, mindenkit lehoztak a hajóról, hisz majd két nap alatt süllyedt el.
Meg az is eszébe jut az embernek, hogy ennél a roncsnál már legalább öt búvár halt meg...
http://divecenter.hu/Hirek/2504/halal-a-zenobian
Én magam nem vagyok hajlandó egy roncsba se beúszni, egyrészt mert nem szeretem a zárt tereket még a felszínen sem, nemhogy víz alatt, másrészt odalent egy hajóban ami a vízszinteshez képest mondjuk 45 fokban meg van dőlve, a tájékozódás is roppant nehéz.