A paradicsomok. Jelentem megérett és ünnepélyes keretek között leszüreteltük, és testvériesen elfelezve, klasszikus vajas kenyér sonkával kombóval - megettük. Szerénytelenség nélkül állíthatom isteni volt. A napon érett, és teljesen éretten leszedett, saját nevelésű paradicsomnak nincs párja.
Aztán elkezdtem finoman adagolni, hogy szeretném visszafoglalni a kis francia erkélyünket a két piszok nagy cserép paradicsomtól. Már commandante lassan kezdett ráállni a dolgora, hogy szépen letranszportáljuk az utcai kiskertbe őket, hadd éljenek még a jóidő végezetéig. Már majdnem sikerült, és éppen ott tartottunk, hogy akkor na majd ma levisszük őket, de megneszeltek valamit azok ott ketten a cserépben...
Az eddig semmit fel nem mutató tövön egy diónyi zöld paradicsom ékeskedik.
És a másikon is kezdett nőni két újabb zöld bogyó.
Hahó, hát mát szeptember van! Nem lesz időd megérlelni őket!
Megígértük a töveknek, ha bejön a hideg idő, akkor beköltözhetnek a teraszajtó másik oldalára, a fűtött oldalra.
Hát így nem sikerült megszabadulnom a két nagy cserép paradicsomoktól...
2010. szeptember 9., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
:) tudnak időzíteni:)
a zöld paradicsom is paradicsom! :))
Kgt
Megjegyzés küldése