Ma reggel

Háttérben megy a tévé. Látom Gaudi Nagy Tamás országgyűlési képviselőt akarják interjúvolni. Hohóó, most akkor leülök, mert itt történés lesz!
Három riporter gyürkőzik neki.
Divatosak, nagymenők, sztároltak.
De!
Sőt DE! Arrogánsak, szakmailag és ténybelileg felkészületlenek, szórólapokra hivatkoznak, kiragadott adatokat szajkóznak, belebeszélnek az általuk kérdezett mondataiba, igyekeznek túlharsogni őt.Láthatóan nem az érdekli őket, amit a kérdésre válaszol a képviselő, hanem csak az a cél vezeti őket, hogy sarokba szorítsák, hülyét csináljanak a kérdezettből, bebizonyítsák, hogy nincs igaza, helytelen dolgot képvisel.

Kedveskéim, ahogy azt itt vidéken mondják, korábban kellett volna ahhoz felkelni, hogy egy jól felkészült, saját dolgaiban profi, a világ dolgaiban tájékozott, nem ijedős, napi bírósági konfrontációhoz szokott, a jogot jól ismerő, amúgy ügyvéd szakképzettségű képviselőt sarokba szorítsanak.
Hát nagyon szórakoztató volt, hogy azok hárman ott hogy égtek.
Már az első kérdéssel saját dugájába dőlt a riport úr, és már a válasz alatt mondogatja, hogy az eredeti kérdésre kéne válaszolni inkább, de láthatóan már ő maga is elfelejtette, mit is kérdezett, mert ment szépen az ügyvéd úr által kijelölt úton, és már az első kérdéstől uralt helyzetben csak rúgkapálództak, mint a makrancos toporzékoló gyerekek, akiket a szülője szépen kézen fogva vezet.

Hát ez történik, ha a riporter olyan ügyben hiszi magát profinak, amiben egy ügyvéd sokkal profibb. Szakma ez kérem, megtanulható, hogy az ember tudjon kérdezni, hogy az hangozzék el, amit ő hallani akar, és csak az, és hogy tudjon egy beszélgetést irányítani.
Ahogy KGT mondta még a múlt héten: elégtelen ez kérem, tessék rendesen felkészülni.