Most, hogy már vége az ünnepségsorozatnak, és most hogy már elmúltam harminchat, ideje dolgozni menni még arra a kis időre,ami a nyugdíjig hátra van.
Ja hogy nem is lesz addigra nyugdíj...?
Csak nekünk elfelejtettek szólni, hogy átvertek minket?
Merthogy hitegettek ezerrel, hogy csak fizessük be szépen a járulékainkat, és majd jól és korán visszavonulhatunk, élvezve a jól megérdemelt tisztes nyugdíjunkat. (Az az én nagy hibám, hogy szoktam, és ölég pontosan szoktam emlékezni arra, hogy mikor, mit mondanak nekünk, de hol van már aki mondta hogy legalább a politikai felelősséget vállalná ezért?)
Én dolgoztam, fizettem, gondoskodtam utódokról, hogy legyen majd aki megtermeli az én nyugdíjamat, én teljesítettem a megállapodást. Hát lassan rajtad a sor...
Eddig azért dolgoztam, hogy a gyerekeimet eltartsam. ( Na nem, mintha mától nem kéne őket.) Mostantól legalább gondolni kéne arra, hogy megteremtsem a saját öregkorom megélhetését.
Mondom legalább gondolni, mert a válság miatt- ami most gyűrűzött be úgy istenigazán- nemhogy tartalékot képezni nem lehet, de jelenleg a havi fizetni valók előteremtése is necces, és a tartalék is vészesen fogy...
Hahó ott fenn!
Kéne valamit nagyon gyorsan csinálni, mert itt lent már a levegőnk is kevés...
.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése