Kikötötten

Örömmel tölt el, hogy itthon is fáztatok...
Tegnap délelőtt kikötöttünk Hurghadán, és egész estig ott várakoztunk a hajón, mert a gépünk csak este 20:45-kor indult. Hát mit ne mondjak, jobb kint a tengeren.

Az egy hét eltelt szemvillanás alatt, bár a nagy szél miatt a tervezett helyeket a Sha'ab Abu Nuhas-on nem tudtuk végigmerülni, a legizgalmasabb roncsok a Carnatic és a Giannis-D most kimaradt. Ott forgolódtunk felettünk, kikötési lehetőséget keresve, de akkora szél volt, hogy nem merték a fotósok bevállalni a zátony védett oldaláról a merülőhelyig tartó hosszú zodiákozást a nagy gépeikkel, bár nem is az odaút, hanem a visszaút volt a neccesebb, mert a hullámok a zátonyra tolták fel a felemelkedő búvárokat, és a zátony már hajók vesztét is okozta, nemhogy az aprócska búvárokra, és azok vagyont érő fotóapparátusára is ártalmas lehetne.
A két linkelt film kicsit hosszú ugyan, de visszaadja a roncsok feelingjét.

A társaság kellemes volt, jórészt ismertük már egymást, de voltak páran, akikkel csak most találkoztunk.
A hajószakács új volt a hajón, és amikor páran panaszkodtunk, hogy az a háromféle étel, amit a szakács feltálal, hát, hogy is mondjuk kissé unalmas már a harmadik fordulóban, mondták, hogy ugyan, dehát a fickó a Sea Shepherdnél volt korábban szakács- nekem mindent elmondott. Nem úgy annak, aki alkalmazta őt. Nekem kellett felvilágosítanom, hogy a nevezett vállalkozás hajóin csak vegán ételeket lehet fogyasztani, azaz a vegetáriánus étkezés szigorú vonalát követve, semmiféle állati eredetű termék nem kerülhet az asztalra, nemhogy húsféle. Nos nálunk került, de olyan ízetlenül, hogy nem győztük sózni-borsozni. Mással azért nem szórtuk, mert nem volt.
A só nélküli omlett édes arab tartós kenyérrel egészen furcsa volt a magyar gyomornak. Életmentő volt a negyedik napon az útitársak csomagjából előkerült mangalica kolbász, meg gyulai paprikás szalámi.
Nálam a szakács elérte, hogy az egy hét alatt nemhogy nem híztam, sőt fogytam ( na nem mintha nem fért volna rám), de egy napra ágynak is döntött a hasmenés. Pedig nem volt mindenfélét összezabálás.
De nem is ez a fő szempont egy búvártúrán, hanem a merülések.
Ez a túra tulajdonképpen a divecenter.hu éves fotósversenye volt neves fotósokkal, a képek nagyon izgalmasak szépek - már amit láttam belőlük- és majd szólok, ha fent lesznek a dc-n, mert érdemes lesz megnézni őket.

Most pedig megyek teregetni, mert a szennyeshalmok fogyatkozása csak szorgos mosások után várható...