2010. július 2., péntek

Idő van

Amikor gyerek voltam, akkor lassan teltek a hetek, hónapok, vánszorogtak a napok. Még a nyáris sokáig tartott, beleuntam a végére a nyári szünetbe is.(Persze ennek az is lehetett az oka, hogy anyám már augusztus első hetétől másból sem állt ki, mint hogy nap mint nap mondogatta, hogy kezdjek el tananyagot ismételni, mert a nyáron mindent elfelejtettem, és ideje minden nap reggel időben felkelni, mert mindjárt itt lesz a szeptember, és akkor legalább már nem fog annyira rosszul esni a reggel hét órai felkelés.) Na szóval alig vártam, hogy végre elkezdődjön a tanév. Nagyon felnőtt akartam lenni, így nehezen telt az idő.
Aztán végre felnőttem, külön laktam. Na, akkor kicsit meglódultak a hónapok, de akkor meg a vizsga időszak jött el roppant hamar.

Később normális tempóban teltek az évek, nőttek a gyerekek, mindennek megvolt az ideje, mindenre volt időm, dolgoztam gyereket neveltem, háztartást vezettem, társaságba jártunk, nagy házat vittem. Télen telelni mentünk, nyáron nyaraltunk,hetekre leköltöztünk Balatonfüredre, nyáron úszóházra jártunk, télen a klubba.
Az utóbbi tizenöt évben gyorsultak az események. Amennyire lassan teltek az évek gyerekkoromban, hát most úgy nyargalnak!
Még az imént esett a hó, kettőt se pillantottam és most meg már nyár dereka van...

A múltkor véletlenül belenéztem a tükörbe, és döbbentem szemeztem egy jó-középkorú nővel.

Telik az a rohadt idő...

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

nem azt akartad írni véletlenül, hogy egy középkorú jó nővel? :))

KGT