Haj-haj

A múltkori fodrászváltás után sem sikerült valami fényesen a hajam, de elviselhető volt és ma, újra felkerestem. Nahát, a mai teljesítmény alulmúlhatatlan lett. Ilyen pocsék frizurát még nem hordtam. Amire hazaértem a fodrásztól, olyan volt a hajam a mint a lefosott kilométerkő. Kénytelen voltam megmosni, megszárítani, és valami formát adni neki. Nem nagyon sikerült, mert mint fény derült a dolgokra, alul hosszabb, felül rövidebb volt, klasszikus IFÁ-s frizura... Ahogy hazaértem életem párja, aki nagyon toleráns szokott lenni hajviseleteim ügyében, azt találta mondani, amikor meglátott, hogy ezt azért már mégse kéne így. Megígértem neki, hogy szerzek nagyméretű barna papírzacskót és a fejemre húzom.
Neki jobb ötlete volt, mondta, hogy kísérjem el este a fodrászához, aztán majd meglátjuk, hátha ráér Zsuzsi.
Én biztos voltam benne, hogy ha egy jóérzésű fodrász meglátja a fejemet, szánalomból biztosan segít rajtam.
Na össze is dugta a fejét a két fodrász, nézték a fejemet, megállapították, hogy a délelőtti frizura gyártó bizony jócskán elbaltázta a hajamat. Aztán Zsuzsi hozzálátott, és szálanként igazítva, csipkézve, pászítva, húsz perc alatt rendezett külsőt adott a fejemnek.
Ezt a fodrászt megtartom!