2010. június 16., szerda

Hogy csinálnak a méhecskék?

Jó három hete életem párja Golopról megérkezvén rettentő lelkesedéssel cipelt fel két nagy cserepet a déli fekvésű teraszra, és büszkén hirdette, hogy mostantól bizony mi paradicsom nagyhatalom leszünk. A szüleitől kapott két szép paradicsompalántát szakszerűen elültetve, kikarózva azzal, hogy csak locsolgassa szépen, és rövidesen saját termésű paradicsom kerül a vajas kenyerünkre.
Becsületére legyen mondva, locsolgatja is rendesen, este, reggel, biztatgatja a két palántát dicsérő szép szóval, örül minden új virágnak és már a szájában érzi a falusi paradicsom minden gyönyörét. A paradicsomok (nevük még nincs, legalábbis még nem tudok róla) virágzanak is lelkesen!

Ma reggel, amikor a teraszról beszorult pálmát ( mert amikor ki akarom tenni a ruhaszárítót, akkor az addig teraszon lévő pálmát kell betenni a szobába, mert ugyebár a paradicsomok nem tologathatók sehova, mert még letörik az a gyenge szára...) kitettem a csendes esőre -had örüljön ő is a fürdőnek- megnéztem tüzetesen a paradicsomainkat, meg akarván számolni a kis zöld paradicsomkezdeményeket, döbbentem látom, hogy bizony egy sincs!
A korábbi virágok helyén még a virág nyele is le van száradva, a növény eldobta őket.
Én persze liberális felfogásom révén megértem, ha valaki nem akar gyereket, felfogom érveit, és bizonyos mértékig igaza is lehet, na de hogy egy paradicsom ? Ő miért akarná eldobálni a elvirágzott szárait? Mert feljebb meg akkora virágai vannak, hogy egy rendesebb virágpalántának is becsületére válna.

Aztán eszembe jutottak a méhecskék. Hogy én bizony egyet sem láttam a paradicsomok körül. De még legyet sem. Egy adta fia zümmögő sem legyesedett errefelé az elmúlt hetekben.
A növény meg, szegény csak teszi a dolgát. A megtermékenyítetlen virágait eldobja, és hoz helyette újakat, nagyobbakat, szebbeket, hátha azt majd észreveszik a méhecskék, és végre erre járnak.

Olvastam én már erről, hogy ha kipusztulnak a mézelő méhek akkor rövidesen az emberiség is az éhhalál szélére jut, de ezt így testközelből megtapasztalni azért más.

Ennél a két palántánál még akár én is elvégezhetem a méhecskék dolgát.
A baj csak az, hogy olyan régen volt már amikor nekem elmesélték pironkodva, hogy hogy csinálnak a méhecskék, meg nem is érdekelt,a dolog, mert nem tudtam hogy azt akarják elmondani nekem hogy, hogyan készül a gyerek, - azt már akkor régen tudtam is.
Meg tudom most is. És ezzel most semmire se megyek!

Na de hogy csinálnak a méhecskék?


http://compmania.hu/mesedekor/pictures/Mehecske.jpg
http://compmania.hu/mesedekor/index.php?page=figures

3 megjegyzés:

s@só írta...

No ezek a világ nagy dolgai! Ezeken elmélkedni. Egyszerű, hétköznapi, szép dolgokon. Hogy mit és miért, és vajjon ki? Hát magyarázd el, mitől megy a villamos! Valami ilyesmi...
Jó szívvel olvastam a bejegyzésed. Eszembe jutott az, amikor az első virágokat ledobta a legelső paradicsomom - megtermékenyítetlenül.Megrázó élmény volt. Aztán eszembe jutott az "önporzás", mint olyan. Finom ecsettel, lágyan, szinte cirógatva. Valahogy úgy, ahogy a méhek csinálják...

bluemoon írta...

Ráadásul a paradicsom önbeporzó, valami csövecskék vezetnek oda ahova kell... De életem párja megoldotta a dolgot, legalábbis állítása szerint.
És tényleg érdekel, hogy mitől megy a villamos? Elmeséljem?
Hát az áramtól!:)

s@só írta...

...hát az áramtól??? Attól menne? :)
Belemegy az áram és attól megy? Jó lehet villamosnak lenni. Mert ha mondjuk belém jönne az áram, akkor én inkább kifeküdnék tőle egy vad rákkendroll után. Vagy ez csak a különbség lenne a villamos és köztem?
Azért hihetetlen jó lehet villamosnak lenni:)