2010. március 26., péntek

Azok a régi szép napok

Annak idején a világ lassabban változott. Nem, nemcsak 150 évvel ezelőtti időkre gondolok, hanem úgy 60-70 évvel ezelőtt időkre. Aztán úgy 1960-70 körül megindult a gyorsulás. Hiába óvtak minket a kerítésen túlra való tekintgetéstől, csak eljuthatott az ember kétévenként nyugatra, vagy a Jugó tenger partjára, csak találkozhattunk minden évben vadnyugati vendégekkel a Balaton partján, akik nem a trabant-wartburg-zsiguli-moszkvics quartettben játszottak, és lassan kezdhettünk nyelveket is tanulni.
De igazán a nagy lódulás akkor következett be, amikor a számítógép elindult világhódító útjára, és az internetes információ áramlást lehetővé tette. Szóval a változás mostanra olyan méreteket öltött, hogy nem tudok lépést tartani.
Mos a héten éreztem úgy, hogy nem, én ebben már nem akarok részt venni, kérem vissza azt a tisztességesebb egyszerűbb, átláthatóbb világot, ami harminc évvel ezelőtt volt ( tévedés ne essék, nem az akkori politikai berendezkedésünkről beszélek most, hanem a technikáról, meg a rendkívül bonyolulttá vált jogrendszerről), kérem vissza a papírt ceruzát, írógépet,az egyszerű szövegszerkesztőt a Win95-ben, a kéthetente megjelenő összesen nyolc oldalnyi Magyar Közlönyt, nyugis életet.

Azt értem, hogy a jogrendszert azért bonyolították túl, hogy az egyszerű állampolgár ne is értse miről van szó, hogy muszáj legyen neki ügyvédhez fordulni, mert az államigazgatásból és a jogtanácsosi szférából kidobott sok jogászból ügyvédet csináltak, hát akkor most megélhetést is kell nekik adni, - tehát jól zavarjuk össze a jogrendszert, aztán majd elvitatkozgat egy-egy ügyön néhány évig a két ügyvéd, meg a bíróság.
De hogy miért kellett az elektronikus aláírást olyan bonyult módon összehozni, mint ahogyan azt megtették. Ha van nekem elektronikus aláírókártyám, amit egy kártyaolvasóba kell betennem, van olyan program, amihez csak akkor férhetek hozzá, ha névre szólóan regisztrálok, akkor minek még bonyolítani mindenféle időszakonkénti ellenőrzéssel, újra regisztrálással, letöltéssel, visszaküldéssel szívatni az elektronikusan egyébként is képzetlen ügyvédi kart? Miért nagyobb veszély egy cégbírósági irat ellenjegyzése, mint egy milliós értékeket mozgató, és adott esetben milliós büntetést kockáztató APEH bevallás beküldése? Pedig azt egyszerűen meg tudták oldani.
Se bedugható kártya, se újra ellenőrizgetések, se semmi.
Vagy vegyük a bankok e-bankos oldalait. Bakker, van egy számlaszámom, egy belépési kódom, egy jelszavam, aztán küldenek egy vagy két sms-t, vagy emailt, és hipp-hopp ott vagyok a pénzemnél, azt csinálok vele, amit akarok.

A múlt héten ketten a kolléganőmmel váll-váll mellett küzdöttünk az e-cégjegyezés fantomjával.
A cégbíróság aztán felhívott, hogy a nyomtatvány amit küldtünk nem jó, hiánypótlásba küldjünk be egy úja fajtát, nagynehezen megtaláltuk az új fajtát, kitöltöttük, elküldtem, és érkezett a hibajegyzék, hogy az okirat, aláírás rendben, de informatikailag hibás dokumentum.
Két napig tartott mire rájöttünk mi a hiba, és kijavítottuk. Elküldtem mégegyszer, és amikor megnéztem, hogy na lássuk mi jött tértivevényként vissza, akkor látom, hogy né mááár, írt a cégbíróság.
Bejegyezték a változást. Az informatikailag hibás dokumentum alapján. Hmmm. Hát ennyit az informatikai hibátlanság szükségességéről.

Miért van nekem olyan érzésem, hogy minden tekintetben szívatnak minket?

6 megjegyzés:

s@só írta...

Leginkább az első bekezdésedhez:

Jó volt olvasnom, hogy nemcsak én - te is (vagyis más is) így látja.
Azért nem kell a modern világgal annyira lépést tartanod,, nem muszáj.
Elegendő egy jól működő XP professional (bár a win95 volt szerintem is a legstabilabb), és egy régebbi NOKIA telefon, amivel lehet telefonálni, SMS-t küldeni szerkesztő nélkül. És egy fényképezőgép, no meg egy PC.
Persze, ha lenne most merszem, akkor vennék egy notit, mert nagyon jó árértékkölcsön arányban fedeztem fel egyet ----> AZT! És ha lenne sok lóvém vennék egy baró jó gépet, vagy csak keretet egy közdarabbal és belerakhatnám a régi tükörreflexes masinám teleobiját. És még.... persze vennék egy Octavia II (újat) TSI motorost, 1.4 -est legalább Ambiente kivitelben. Na szóval álmodozom és közben nincs elektromos aláírásom, mert túl bonyolultnak találtam, hogy elmenni ide - oda önkormányzatilag. Viszont csináltattam végre egy szemüveget, így könnyebben olvasok nyomtatottságokat - könyveket:)))

bluemoon írta...

De bizony, hogy muszáj lépést tartanom. Én sem azért fizettem elő az elektronikus aláírásra, mert anélkül nem élet az élet, és a barátnőmnek küldött levél aljára kellett az időbélyeg.:)
Ügyvédként lassan minden iratot így kell majd előterjesztenem, akár peres ügyben bíróság elé, akár közigazgatási ügyekben.
Viszont az ügyfélkaput azt mindenképpen csináltasd meg, az tényleg csak annyi, hogy bemégy bármelyik okmányirodába, ott elkészítik, beállítják és kész. Sok mindenhez hozzáférsz az ügyfélkapun keresztül, pl. saját beteg-életutadhoz. Megtudhatod, hogy mikor és hol szültél gyereket, vagy mikor milyen költséges vizsgálatot végeztek el rajtad. Nem vicc, volt már, hogy egy férfi így tudta meg, hogy egy vidéki városban szülészeti ellátásban részesítették...

A régi Nokia helyett meg venni kell egy újabb telefont, mert fogyasztói társadalom lettünk, és a technikai dolgaink nem javíthatóak, ha elromlott, ki kell dobni. Így járt kedvenc élet-és merülőtársam két éves búvár computere, amit alig hatvanezerért vettünk, van benne vagy száz merülés és úgy elromlott, hogy a gyárból azzal küldték vissza, hogy meg tudják ugyan javítani, de az hetvenezer lesz. :(

Az a gond, hogy ha annak idején igazat mondtak volna nekünk, hogy majd a nyugdíjkorhatár betöltésekor elmehetünk nyugdíjba,
és akkor lesz ám nekünk a jó világ. Na tessék lassan betöltjük azt a kort, amit akkor ígértek, és erre fel most azt mondják, hogy á vicceltünk, meggondoltuk magunkat, dolgozz még rá 6-8 évet, aztán elmehetsz nyugdíjba de hogy miből fogsz megélni, az a te dógod lesz.

s@só írta...

Kedves Blue!
Aranyosan inspirálsz újak felé. Az önkormányzati elektronikus aláírás volt pont az, amit nem tettem meg, és nem is fogok, mert makacs vagyok.
A régi Nokia-m pedig.... tudod én azzal remekül tudok telefonálni, és azon még szemüg nélkül is majdnem látom a gombokra írt dolgokat, nem mindig, és az akksija is bírja még vagy 5 -6 napig is. (hát, pedig lecserélhetném simán - ingyér, mert céges teló és mivel 2500/hó a limit, ezért eléggé kímélve vagyon :)))))) Hát ezért.

És az utolsó gondolataidhoz. Én 2005 május óta nyugdíjas vagyok. Igen pofátlanul 41 évesen elmentem öregségi (na jó bányász) nyugdíjba. Igaz kb. félpénzért egyenlőre.... A múlt év végi elvesszük a nyugdíjatokat játéka a kormánynak mindenesetre megfehérítette tisztes őszes halántékomat még jobban. Aztán kaptam még egy kis hosszabbítást...

És köszönöm az integetést - látlak:)))

bluemoon írta...

Én a vonulós tűzoltótól, meg atényleges bányásztól nem irigylem a korai nyugdíját. Megdolgozott érte. De nem is nyugdíjnak hívnám, hanem járadéknak.Életjáradéknak. Aki olyan munkát végez a közösség érdekében, hogy azzal saját életét egészséget teszi kockára, az 20 letöltött év után élete végéig az alapfizetésének megfelelő járadékban részesíteném. Aztán ha akar és tud még mellette dolgozni, akkor tehesse azt szabadon. De máshol, nem bányászként, és nem tűzoltóként. Ha meg nem, akkor ez a járadék legyen annyi, hogy tisztesen megélhessen belőle.
Szerintem.

s@só írta...

Igen érzékeny vagy szociálisan, hogy így mondjam....
Szerintem jó lenne ilyen (mint te) gondolkodós képviselőből sok, abban a patkóban.

bluemoon írta...

Én nem hozom, csak alkalmazom. De célszerű lenne időnként az alkalmazókat megkérdezni, hogy milyen jogszabályokat is kéne hozni?
Lennének ötleteim.
Bár azt hiszem hiába. ( lásd: http://kat-a-lina.blogspot.com/2009/05/ma-volt-az-elso-nap.html)
Mennek a saját hüle fejük után.