2010. január 25., hétfő

Gyerek

"Élem az adott nap eseményeit, és nem tervezgetek. Úgy lesz, ahogy lesz. Meglátjuk. Egy biztos, jobban fog alakulni, mintha kötném magam az elképzeléseimhez."(KVM)


Én nagyon igyekszem. De közben csupa aggodalom vagyok. Nem értem miért nem tanul, miért nem érdekli az érettségije, miért nem látja, hogy a jövője a tét?

Vagy én nem látom jól? Valami más készülődik, valami ami neki jobb, mint amit én elképzelek?

"Úgy lesz, ahogy lesz. Meglátjuk. Egy biztos, jobban fog alakulni, mintha kötném magam az elképzeléseimhez."

A baj csak az, hogy látom rajta, hogy ideges, feszült, elégedetlen, morgós, megközelíthetetlen, és rossz kedvű. És nem akar semmit. Nagyanyja szokta mondogatni: akarni nem tudok helyetted. Hát nem.
Csak nézem, figyelem és közben fáj a szívem, nem tudok segíteni. Pedig azért vagyok. Hogy segítsek. Hogy neki könnyebb legyen.
De a saját harcát neki kell megvívni. Magával.

Élem az adott nap eseményeit, nem tervezgetek. Úgy lesz ahogy lesz. Meglátjuk. Egy biztos, jobban fog alakulni, mintha kötném magam az elképzeléseimhez.


Nincsenek megjegyzések: