Limi-lomi

Nem gondoltam volna hogy négy év alatt annyi, de annyi cucc gyűlik össze, hogy még most, egy évvel a tényleges elköltözés után is, egy hétig tart kipakolni.

Életemben már annyit, de annyit költöztem, hogy rutinos játékosnak számítok, de ez most megrázott.

A könyvek voltak a legfájóbbak. A polcon két sorban, sűrűn berakva álltak, és évek óta le sem vettem őket, kivéve az évi rendes nagytakarítás idejét. Nem olvasom őket. Nem kell bennük keresni semmit, ha valamit nem találok, akkor beírom a google-ba, és a másodperc töredéke alatt oldalakra terjedően sorolja a forrásokat. Bármit pillanatok alatt megtalálok, megtudok. Nem kell már se lexikon, se szótár, se enciklopédia. Dobhatom ki mindet, mert használatuk nehézkes, meg a tartalmuk is elavult.
Az utóbbi időkben vett néhány könyv már rá se fért a polcra, csak a könyv-sor tetejére volt betuszkolva.

Féltucat óriás ikeás szatyor telt meg velük.

A kamrában megtaláltam az évekkel ezelőtt szedett virágmagokat, a bevásárló kosaramat, a gyerek régi hátizsákják, a karácsonyfa díszeket, az unokatesójától megörökölt, soha fel nem vett hajszálcsíkos sötétkék öltönyt, a hálózsákot, néhány tucat számítógépes egeret, meg a Hulk-os szörfdeszkát.

Már eddig négy nagy kukás zsák telt meg kidobásra ítélt holmikkal.
És még nem vagyok a végén.

Elhatároztam, hogy felhagyok minden felesleges dolog vásárlásával, soha többet nem veszek olyan dolgot, ami majd jó lesz valamire, nem teszem el a kiürült lekváros üveget, nem veszek poharat, és haladéktalanul kidobom mindazt ami majd-jó-lesz-még-valamire.
A megkopott ruhákat kidobom, ami még használható megkapja a Vöröskereszt, nem teszek el egy trikót se, hogy majd jó lesz még takarításhoz felvenni, vagy port törölgetni vele, az elolvasott újságot kiteszem a papírgyűjtőbe, a magazint továbbadom olvasni.

Soha többet nem kegyelmezek egyetlen felesleges cuccnak sem.

Igazság szerint nagyon szívesen adnám tovább a még használható dolgokat, jelképes összegért, rászorulóknak, csak nem tudok arról, hogy nálunk működne ilyen hálózat.
A kedvenc limi-lomisom is csak árulta a dolgokat, pedig szoktam volt neki mondani, hogy időnként olyan szívesen visszahoznám neki, a tőle vett, ' egy-percet-sem-lehet-tovább-élni-nélküle típusú holmikat. De nem díjazta az ötletet.
Mentségemre legyen mondva, két éve már nem voltam nála...