2009. szeptember 3., csütörtök

Huszonöt

Ma 25 éve. Akkor is ilyen meleg volt.
Estefelé már jobb volt. Lett ágyam is, valahol a második emeleten, betettek még négy ágyat nekünk, mert az egész klinika tele lett.
Kitámolyogtam a fürdőszobába és belenéztem a tükörbe. Nem volt nagy változás. A szemem térdig lekarikásodva, de semmi különös. Pedig azt hittem meg fog látszani. De én sem látom. Akkor bizonyára más sem.

Pedig az életem örökre és visszafordíthatatlanul megváltozott, gyökeresen felfordult.
Sose lesz már olyan, mint régen volt.

Délelőtt gyermekem született. Egy formás, mélykék szemű, fekete hajú, szabályos hajasbaba.
Az enyém. Az én kislányom.
Gyermekem van! - mondom a tükörképemnek - az meg visszamosolyog rám.


És ennek már 25 éve.
Isten éltessen gyermekem! Adjon egészséget, boldogságot, gazdagságot, sikereket ,szerencsét, józan belátást és kellő együttérzést, álmokat és megvalósult terveket.
Kislányom, boldog születésnapot!

4 megjegyzés:

Bikfic írta...

Isten éltesse sokáig a nagylányt! :)

Lina írta...

Nagyon sok boldogságot kívánok a gyermeknek is és neked, mint édesanyjának, hiszen nélküled ez a " projekt" nem valósult volna meg:-)))))szeretettel Lina

bluemoon írta...

:) Apám szokta volt mondogatni, amikor a mi születésnapunkat ünnepeltük, hogy " Anyátoké az érdem!":))
De az érdem csak eddig a pontig illet. Az összes többi érdem már az övé. A felsőfokú szakképzettsége, a diplomája, a nyelvvizsgái. Már csak azért izgulok, hogy majd a mesterképzés után, az iskolából kikerülve is megtalálja a helyét.

Zombinyusza írta...

Köszönöm szépen Édesanya! Tényleg Tiéd az érdem! :D