Az élet a maga teljességében

A héten csak a halál adott hírt magáról.

Hétfőn délelőtt hívott az egyik volt évfolyamtársnőm, és tőle tudtam meg, hogy két csoporttársunk halálos beteg, az egyik tüdőrákkal küzd, a másik hasnyálmirígy rákkal.

Itthon a helyi újságból kellett értesülnöm, hogy meghalt az egyik régi kedves ügyfelem. Az elmúlt 16-17 évben minden problémájával hozzám fordult, és biztosított arról, hogy imádkozik értem, és hogy az ő imája meghallgatásra talál, legyek nyugodt efelől. Beszélgetett a virágaival, akik olyan elánnal nőttek a verandáján, mint sehol máshol. Kutyájával, cicáival, mint kedves vendégekkel bánt.
Voltak évek, amikor hetente sütött nekünk süteményeket, csak annyit kért, hogy menjek érte, mert rosszul lát, és nehezen közlekedik. A gyerekeim már várták hét végén, hogy mit sütött nekünk Juhász néni?
Azt szokta volt mondogatni, hogy én úgy szeretem az ügyvédnőt, mint az édesanyámat. Az érdekes az volt, hogy ő volt idősebb nálam vagy huszonöt évvel.
Aztán amikor szeretett élettársa egyre nehezebben mozgott, mindig mondta neki, gyere kedves, majd én segítek. Pedig ő is beteg volt, szívbeteg volt, magas volt a vérnyomása, súlyosan cukorbeteg volt, és ennek szövődményeként a látása is nagyon megromlott, gyakorlatilag alig látott. Aztán amikor a kedves meghalt a nyár elején, akkor összeroppant, és rajta is elhatalmasodott a csüggedés. Nyár végével meg utána ment.

Kedvenc sorozatomban is temetést játszanak, most meg olvasom Zolinál, hogy éppen a kutyáját siratja.

A lányom is temetésre ment a születésnapján a hónap elején.

Még a Family Guyban is a halált figurázták ki.

Szóval sok nekem ez a sok elmúlás.

Nem született valakinek gyereke az elmúlt időszakban?