Szőlőkivágási támogatás

Beindult a szőlőkultúra kivágásának kérelmezési időszaka.
A termő szőlő kivágása a föld feletti rész levágását, és legalább a gyökértörzs eltávolítását jelenti.
Ez a szőlőtőke nem terem többet. Ezzel megszűnik az EUs szőlősgazdák ( értsd jól: francia spanyol, portugál, német, olasz szőlősgazdák) konkurrenciája, mert kivágják a magyar őshonos szőlőfajtákat, nem lesz tokaji, egri, badacsonyi, somlói nemes bor. Nem lesz furmint, szamorodni, aszú, leányka, szürkebarát, kéknyelű, juhfark.
Megint hülyére vesznek minket.
Ha jól dolgoztak, akkor a fajta is eltűnik. A kivágás után más művelésre kell áttérni az adott területen, nem lehet szőlőt termelni.
Ha majd egy idő után megjön a magyar állam esze, és vissza akarja telepíttetni a történelmi magyar borvidékre a szőlőt, akkor ha szerencséje lesz az országnak, valami öntevékeny fajtamentő majd tud adni szaporítóanyagot, ha nem lesz szerencséje, akkor soha nem lesz olyan bor, mint ami ezeknek a területeknek a sajátja.
Ha valaha is visszatelepítik a szőlőt, az telepítés után legalább öt év elteltével fordul termőre. És évtizednyi idő kell termés stabil beállásához.
Így legalább húsz év az, ami előnyt az eu ezzel a kivágási támogatással biztosít a törzstagoknak.





Fent a golopi hegyen, Commandante szülei is benyújtották igényüket. Az édesapja porckorongsérvvel küszködik, bottal jött fel velünk a hegyre, hogy megnézzük a csabagyöngye tőkék idei termését, és szedjünk egy kaskányit belőle.
Olyan szeretettel forgatta a fürtöket, mutogatta, hogy a fürt hegyén lévő szemet kell megkóstolni, mert ha az édes, akkor az egész fürt megérett, és olyan fájdalommal mutatott körbe, hogy nincs más választás, ki kell vágatni. Benyújtják a kérelmet, a hegybíró igazolását várják. Két hektárnál nagyobb, egészséges, termő, tokajhegyalján őshonos ültetvényt.
Mert nincs ember, aki művelje, napszámost szerezni lehetetlenség, a művelési költségek hektáronként és évente félmillió forint körüli összegre rúgnak, a megtermett szőlő eladásából származó bevétel éppen csak fedezi a művelési költséget. Ahogy a gazda mondja," és akkor a mi fogyasztásunk van ingyen, meg a mi pincénkben lévő bor. Ennyi a hasznunk."
Már amikor megvan a bevétel. Tavaly ugyanis a felvásárló nem fizetett. Most nyár elején már borban akart fizetni. Dehát nem bor kell a szőlősgazdának!
Azért meg senki sem bolond dolgozni, hogy a felvásárlót gazdagítsa.





Vajon az idén lesz-e bevétel a szüret után? A tavalyi bevétel már így is hiányzik.
Jövőre már nem lesz pénz a művelési költségekre.
A hegybíró ma közölte, hogy nem nyújthatnak be kivágási támogatás iránti kérelmet, mert a tulajdonukban lévő szőlő a falu belterületéhez tartozik.
Egyik szemem sír, a másik meg nevet.
De a kérdés még ettől kérdés marad: miből lehet jövőre megműveltetni a szőlőföldet?
Ja, mert arra állami támogatást nem adnak. De nem is kéne állami támogatás, csak a piaci résztvevők tisztességes piaci magatartása lenne meg. Meg a jogbiztonság. Hogy aki megvásárolt valamit, és nem fizetett érte, azt utolérhesse a törvény, behajtható legyen rajta a tartozása.

A helyzet elkeserítő...