Pénzbe nem kerülő dolgok

A pult előtt unatkozva ácsorgó eladó elé odalép egy férfi. Jó napot kívánok. Közel hajol az eladóhoz, és megkérdezi: Nem ismer meg? Az eladó csak néz, néz, a férfi hitetlenkedve kérdezgeti tovább, de hát nem ismer meg? Így se? és közben mutatja a profilját az eladónak. Az csak rázza a fejét, hogy nem. Így se? kérdi a férfi, miközben leveszi a szemüvegét. Nem? Hát én vagyok az, a VEVŐ.


Anyukám- aki 85. éves- úgy döntött, hogy szeretne egy MBT cipőt.
Már vagy másfél évvel ezelőtt én ajánlgattam neki ezt a fajta a cipőt, de akkor nem nyerte el a tetszését, meg drágának is találta, most azonban egyik ismerőse, aki ilyen cipőt hord, odaadta neki, hogy pórbálja fel. Az első kört a szobában még kapaszkodva tette meg, de aztán nagy peckesen már önállóan sétálgatott, és boldogan tapasztalta, hogy nem fáj minden lépésnél a talpa. El is döntötte, hogy neki kell egy ilyen. Elhatározásához hozzásegítette, hogy most éppen jelentős kedvezménnyel árusítják ki a készletet. Az egyébkénti 59.000.-Ft. körüli ár helyett olyan 35.000.-Ft. körül lehet egy pár cipőre szert tenni. ez így sem olcsó, de ha végre valamiben nem fájna a lába, akkor mindegy, kerül amibe kerül!

Tegnap este oda is rendelt engem mára, hogy ma , vasárnap az MBT Pont Október 23. elnevezésű, Bp. XI. kerületi Október 23. utca 25 szám alatti boltjukban van vasárnapi nyitvatartás is, vigyem őt el oda, és vegyünk neki egy ilyen cipőt.
Mivel a dolog nem tűrt halasztást, mert ha az anyukám valamit akar, azt azonnal akarja, mentünk ahogy rendelte, és megkerestük az üzletet, és bementünk a boltba. Történt mindez az úrnak 2009. évében augusztus 16.-án délben 11:30-kor.
A boltban voltak vagy nyolcan, belépésünkkel egyidejűleg köszöntünk - mert mi jólnevelet vásárlók vagyunk, és kezdtük felderíteni a terepet. Első ránézésre nem derült ki, hogy van-e jelen eladó, mert senki nem nézett úgy ki, hogy a bolt személyzetéhez tartozónak látszott volna, és mert senki sem nézett ránk, és vissza se köszönt senki, tanácstalanok voltunk.
Elkezdtünk szétnézni, ha már ott vagyunk, mert a cipők ki voltak pakolva. Anyukámat leültettem egy ülésre, és tüzetesen szemügyre vettem a boltban lévő embereket. Feltűnt, hogy csak két emberen van MBT cipő, a többieken nincs. Ebből éles elmémmel arra a következtetásre jutottam, hogy nyilván ez a két személy a bolti eladó, a többiek meg vevők. A feltevés igaznak bizonyult, ám nemhogy nem szóltak hozzánk, még csak ránk sem néztek.
Anyukám kezdte kifűzni a száras gyógycipőjét, hogy majd itt most ő mindenféle szép és jó cipőket fog felpróbálni.
Commandante már mondogatta, hogy micsoda eljárás ez, hogy nem történik velünk semmi, de nyugtattam, hogy ugyan, hát két eladó van, mindkettő egy egy családnyi vevővel foglalkozik, majd ha végzett valamelyikük, majd odajön hozzánk is.
Eltelt úgy fél óra, hogy nemhogy nem kérdezték meg tőlünk, hogy mit akarunk ott, de még csak azt sem mondták, hogy "Jó napot kívánunk kedves vevők, tessék helyet foglalni, kis türelmet kérünk, ahogy végzünk a jelenlegi vevőkkel, azonnal jövünk, addig is itt egy katalógus, tessék átnézni, vagy válogatni a kirakott teljes kollekcióból."
Semmi. Egy szó se, átnéztek rajtunk, mintha ott se lennénk.

Pedig itt egy nyavalyás pár cipő még leárazva is legkevesebb 35.000.-Ft. azaz harmincötezer forint. A többi meg 59.000.-Ft. Értitek ötvenkilencezer forint!
Az ember azt gondolja, hogy ha már ennyi pénzt akar otthagyni egy cipőért, nemcsak a bolt néz ki dizájnosan, hanem az ide betérő vevőt is emberszámba veszik. Nem feltétlenül akarom én azt, hogy ott nyüzsögjön körülöttünk két három eladó, és széket toljon alánk, kávéval, teával, jeges ásványvízzel kínáljon, és érdeklődő arccal kérdezze tőlünk, hogy milyen cipőt is szeretnénk vásárolni, és azt sem akarnám, hogy a fél raktárkészletet kipakolja, hogy csak nézzem meg, próbáljam fel nyugodtam, válogassak. Pedig akár így is lehetne...

De hogy úgy teljen egy fél óra, hogy nem jut a személyzetnek eszébe köszönni, és türelmet kérni tőlünk, ez végülis felháborító indolencia.

Aztán eltelt egy fél óra, és végzett a férfi eladó, így megmondhattam neki, hogy az anyukámnak szeretnén egy fekete 38-a méretnek megfelelő zárt cipőt vásárolni, hacsak lehet, akkor az akciósok közül, és megmutattam a Night Black és Sport Balck modellt, ami a bemutató polcon állt kint de csak 35-ös méretben.
Mire az eladó: Á, az nem fog menni, az akciósokból már nincs 38-as.
Ennyi.
Semmi cicózás, hogy megnézem, vagy nézzünk valami más színűt, hátha tetszik, vagy hozok egy párat más színből és próbálja fel az idős hölgy, tud-e benne járni, vagy valami. De nem, semmi.
Részéről ennyi volt az eladás.

Én erősködtem, hogy akkor nézzünk olyat, ami nem akciós, elment a számítógéphez, keresgélt, majd hosszas idő eltelte után közölte, hogy igazán azokból sincs.
De nézzük meg azt ott a polcon felülről a harmadik feketét. Megnéztük. De ez egy férfi modell, mondtam én, mert én tájékozódtam előző este az interneten. Az egy Wall Street cipő volt, és ez a fajta cipő, a lyukacsos rátéttel ez kifejezetten és kimondottam férfi cipő. Nem hinném, hogy ez jól állna az én 85 éves anyukámnak. Az eladó vonogatta a vállát.
És mutatott a polcról egy cúgos cipőt egy Lofa Choccolata-t. Mondtuk, hogy ez nem jó, mert az anyukám a lábáfejét nem tudja annyira lefeszíteni, hogy beledugja a gumis szűk fejrészbe. Rákérdeztem egy Sabili Black- modellre, mire az eladó közölte hogy azon túl, hogy ez is gumis, ezt nem is ajánlja, mert ez egy elbaltázott modell, mert a nyelve a felvételnél be szokott gyűrődni,
...és itt tartottunk, amikor csöngött a mobilja. Felvette. És legnagyobb elképedésemre valakivel elkezdte taglalni családi ügyeit, hogy hova menjenek, mikor, és egyéb bizalmas dolgokat beszélgetett. Mi meg ott álltunk, félbehagyott mondat közepén, a cipőbolti eladó meg magánbeszélgetést folytat a mobiltelefonján. Én, az örök optimista, azt hittem, beszél két mondatot, és megígéri a vonal túlfelén lévőnek, hogy majd visszahívja, ha nem lesz vevője, de nem! Magát nem zavartatva beszélt, mit beszélt, csevegett!
Az anyukám elkezdte visszafűzni a száras cipőjét, hogy itt már nem lesz cipőpróba. Befűzte a cipőit, a boltos még mindig telefonált.

Elindultunk kifelé a boltból, mire a boltos utánunk szólt, hogy válasszuk ki melyik cipőt akarjuk, és akkor, ha van olyan, akkor felrendeli ide másik boltjukból.
Megnyugtattuk, hogy ne fáradjon velünk, majd elmegyünk másik boltba, és megnézzük ott, vagy ha ott se lesz, akkor kimegyünk érte Bécsbe.

Én kikérem magamnak ezt az elbánást! Nem az háborít fel, hogy nem volt akciós fekete 38-as cipőjük. Nem. Tudomásul veszem, hogy az elfogyhat, azt is hogy nincs, még azt is, hogy semmilyen 38-as sincs, de hogy az sincs, ami nem kerül pénzbe, ami sima, mezei jólneveltség aus haus, hogy köszönünk, nemis, bocsánat: hogy visszaköszönünk a vevőnek, odafigyelünk rá, ne adj isten kedvesek vagyunk vele, megpróbálunk neki eladni valamit abból amit árulunk, hogy nem folytatunk magánbeszélgetést a mobilunkon, amikor a vevővel vagyunk, hogy a sima mezei jómodor is hiánycikk, na ezt soha nem fogom tudomásul venni!

Mikor fognak végre felismerni?
Ébresztő eladók, én vagyok az, a VEVŐ!