2009. július 12., vasárnap

SZTE diplomaosztó

Tegnap diplomaosztón voltam. A lányom vette át a diplomáját a szegedi jogi karon, és lett belőle kiképzett "munkaügyi kapcsolatok tanácsadó". Nem viccelek, ez van beleírva a diplomájába. Hmmm, hogy ez mire jó? Hát a csuda tudja. De ez egy másik kérdés, nem is erről akartam most hümmögni, hanem magáról az avatásról.
Tehát a színházban tartották, egyszerre, mintegy 160 embernek átadva a diplomáját. Persze jegyek voltak, minden végzős 4 azaz négy darab jegyet kaphatott. A mi családunk, aki ilyen alkalmakkor összesereglik, az ünnepelten kívül már sajnos csak hét főből áll. De ez még mindig hárommal több a jegyek elérhető számánál. Az ünnepelt mindenféle taktikát bevetve szerzett még három további jegyet. Igen ám, de ebből kettő se szólt egymás mellé. Nővérem ebbéli felháborodásának már otthon hangot adott, hogy ez hogy lehetséges, és akkor ki hol fog ülni? Mondtam, hogy a három legöregebb a földszinten, ketten a második és ketten a harmadik emeleten.
Na ebből az lett, hogy én meg a fiam mentünk a harmadik emeletre. ( Na, egyébként se lettem volna benne a három legöregebb körében.) A színház rendesen megtöltve, nem tudom volt-e ennyire tele az utóbbi években egy - egy előadáson?
Az avatásra várók a színpadon ültek, szépen, kalaposan talárban. Volt ceremónia mester, konferanszié himnusz, szózat, beszédek, eskütétel, hogy soha nem tesz semmit az alma mater ellen, még csak rosszat sem mond róla (?!), meg az alkotmányt betartja, kézfogások, kalapdobálás, ahogy ez egy amerikai forgatókönyv szerint elvárható, de, ... nem is: inkább DE ( ez a helyes kifejezés ) volt két műsorszám is.
Nem értettem az elején, hogy minek versenyzongora a színpadon, azt gondoltam, hogy a díszletmunkások nem értek rá kipakolni, hát elfér ott.
De neeem.
Jött valaki, és zongorázott rajta, műsorszám gyanánt, egy semmi különös, nem igazán közismert klasszikus darabot, nem túl népszerű szerzőtől. Aztán az avatás végén, amikor már mindenkinél ott volt a diploma, az egy szál hosszúszárú fehér rózsa, meg egy színes dosszié, na akkor jött még beszéd, hogy most, hogy kezetekben a diploma stb.stb... És aztán jött egy művésznő, és énekelt. A My Fair Ladyből a Ma éjjel táncolnék kezetű betétdalt. Értitek? Egy diplomaosztón, főként huszonéveseknek.

A kalap eldobálás persze aranyos volt.

Egyébként a színházban pokoli meleg volt, - mondanom sem kell nincs légkondicionálva az épület és az éjszakai, vagy hajnali szellőztetés is elmaradt- mindenkiről szakadt a víz, többen kimentek, hogy nem bírják a hőséget.
Mi is, lejöttünk a harmadik emeletről miután a lányom megkapta a diplomáját, és a tágasabb első emeleti páholy mögötti folyosóról néztük az ünnepség végét.

Szóval nem értem én ezt, hogy miért kell taláros, kalapos amerikai filmeket majmoló diplomaosztót tartani egy felsőoktatási alapfokozat megszerzéséhez, ahol rektorhelyettes van csak jelen, meg a kar három négy professzora, de ha már tartunk, akkor miért kell műsorszámokkal tarkítani, és miért éppen operett, vagy musical részletet énekelni?
Vagy jópofára kellett volna venni a dolgot, vagy ünnepélyes fennköltre. De így felemás, átgondolatlan, hogy ne mondjam stílustalan lett.

Persze tudom én, hogy bennem van a hiba, nekem már a Nemzeti színház megnyitóján előadott Az ember tragédiája sem tettszett...
Annak sem volt sok köze az eredetihez.

2 megjegyzés:

jamesz írta...

Üdvözlet!

A munkaügyi kapcsolatok tanácsadó meglehetősen széles területen tud majd dolgozni. Ilyenek pl. preferáltan a szakszervezetek, és a munkáltatói szervezetek közötti együttműködés...dolgozhat a közszférában, vagy a versenyszférában is munkaügyi területen (jócskán többet jelent ez már a régirégi személyzetisnél...)...ha pedig tanulmányait folytatni szeretné és érdekli a terület lehet munkaügyi szakjogász, vagy közgazdász is.
Sok területen kell otthonosan mozognia, nem olyan egyértelmű terület mint egy építészmérnök...mondjuk.Nyitott személyiség kell hozzá.

A diplomaosztókon szokott műsorszám lenni, a talár meg a sityak pedig nem "amerikautánzás"...szerintem szép dolog.Az eskütétel egyedi volt.A dobsafoto.hu oldalon meg lehet nézni milyen volt amikor nem a színház impozáns épületében volt 2006-ban a diplomaosztó...fertelem:-(

Egyetértek, iszonyú meleg volt....hát még a színpad másik oldalán...ahol idegesek is voltunk.

Üdvözlettel: egy frissdiplomás munkaügyis

bluemoon írta...

Kedves Jamesz, gratulálok neked is a diplomádhoz!
Éppen a "nem olyan egyértelmű terület ez" volt, amit magam is éreztetni szerettem volna.

Apropo, szakszervezet! Amikor a rendszerváltás környékén, gyakorló ügyvédként úgy gondoltuk, hogy itt az ideje a munkavállalói érdekképviseleti rendszer kiteljesítésének, és hogy most majd nyakra-főre fogunk szakszervezeteket alapítani, és kiműveltük magunkat ebben a témában, alaposan csalódnunk kellett. A vadkapitalizmus eluralkodása nem hozta meg a dolgozói öntudatot, és a korábbi szakszervezetek is inkább elsorvadtak, de újat egyet sem alapítottunk...
Voltam egy ideig az egészségügyi szakdolgozói kamara egyik megyei jogásza is, de maga a kamara is csak addig élt, ameddig a helyi elnök rá nem jött,-illetve a szomszéd megyei elnök el nem mesélte neki- hogy nyavalyás 100.000.-Ft.-tal alapítványt kell csinálnia, ami majd leszedi a fölt a kamarai rendezvények megtartásával, meg a pályázatok benyújtásával és megnyerésével az egészről. ( aztán amikor beindult, már nem volt pénz a jogászt továbbfizetni) Meg az elnök sem elnök már, mert azóta felkerült a minisztériumba. hogy az alapítványa működik-e még azt nem tudom, de bizonyára....

Na szóval csak azt akartam mondani,amíg a szakszervezet vezetői úgy és onnan kapják a fizetésüket, mint jelenleg, nem várható komoly munkavállalói érdekképviseleti munka. ( és nem hozzáértő kell, hanem "alkalmas" személy.
És persze jó lenne, ha minden munkaadó mellett ott lennétek, mert jelenleg komoly gond például az, hogy egy tisztességes munkaszerződés nincs kötve a dolgozóval, mert még az előre gyártott formanyomtatványt sem tudják kitölteni a munkaadók.
Úgyhogy hajrá!
Neked van-e már állásod?